Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - Miért leszek katolikus (Malcolm Muggeridge)
sége van szolgálatában, és az ő esetében úgy rendeltetett, hogy egyedül legyen, idegenként és száműzöttként a világban. Ez azonban nem törte meg a jeget Teréz anyánál, aki, avilai védőszentjéhez hasonlóan, misztikus belátást furfangos gyakorlatiassággal és nevető kedvvel párosít. Az sem tett rá benyomást, amikor egyháza dezertáló papjai és pre- látusai miatt morgolódtam. Jézus — mondta — 12 tanítványt szedett föl, egy közülük hitványnak bizonyult, a többi meg kereket oldott. Hát akkor miért várhatnánk, hogy a pápák és társaik jobban csinálják? Azt hiszem, lelki életünkben valamiféle földalatti folyamat megy végbe. A kétség és bizonytalanság évei után hirtelen világosság és biztonság merül föl, és mi is azt mondjuk a vakkal, akinek Jézus visszaadta látását: „Egyet tudok, hogy vak voltam, most pedig látok.“ Vagy felkiáltunk, mint Pascal megvilágosodásának tetőpontján: „Bizonyosság, bizonyosság, öröm, béke... Megfeledkezés a világról és mindenről, Istent kivéve.“ Amikor ez megtörtént, az ember hozzálát kinyomozni: hogyan és miért; de a tisztázódás után ez már nem része a folyamatnak, amelynek során megvalósult. Először is itt az egyház makacs fennmaradása. 2000 év viharos történetén át, bukások és céitévesztések ellenére, mindennap, sőt talán minden órában, valaki valahol kiszolgáltatja Krisztus testét és vérét szentségi formájában az oltárrácsnál. Aztán ott vannak a szentéletű emberek, Pál apostoltól Teréz anyáig, akik így vagy úgy valamennyien hozzájárultak a hit új megelevenítésé- hez, hiszen ez az egyház talpköve nemzedékről nemzedékre. Az én kedvencem Hippói Ágoston, akinek Vallomásai művészi erővel és meggyőződéssel mutatják, hogyan lehet átváltoztatni világiasságot és a testnek való alávetettséget Isten szolgálatának szentelt életté. Szent Ágoston olyan időben élt, amely bizonyos tekintetben nagyon hasonlított a mienkhez. A nagy Római Birodalom szemmelláíhatóan összeomlóban volt, és mindenfelé szembetűnt a hanyatlás — ma engedékenységről beszélünk. Amikor hírül vitték neki Karthágóba, hogy Rómát kifosztották a barbárok, azt mondta nyájának: forduljanak el a Rómához hasonló városoktól, amelyeket emberek építenek és más emberek lerombolnak, összpontosítsák figyelmüket Isten Városára, amelyet nem emberek építettek, s le sem rombolhatnak. Aztán életének hátralevő éveit nagy művének, „Az Isten Városáénak szentelte, ezzel mintegy tervezetet hagyva hátra a kereszténység számára a pogány világ romjaiból való kiemelkedésre. Nos, amit mi továbbra is nyugati civilizációnak hívunk, az sok tekintetben olyan helyzetben van, mint a Római Birodalom Szent Ágoston idejében. Ennek okai pedig nem gazdasági és politikai tényezők, mint ahogy a hírközlő eszközök és a politikusok szeretnék elhitetni velünk, hanem az általános erkölcsi válság. Mindig imponált nekem a katolikus felelet erre a válságra. Például a „Humanae Vitae“. A fogamzásgátló eszközök használatának megtiltása teljesen helyesnek látszott: az a választóvonal, amelyet ezeknek az eszközöknek 73
