Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - II. János Pál pápa apostoli útja Közép-Amerikában (Kada Lajos)
ságosabb elosztása, az emberi jogok nagyobb megbecsülése, az erkölcsi és vallásos értékek intenzívebb élése érdekében? Külföldiek, belföldiek, újságírók, diplomaták gyakran kérdezték véleményemet főleg erről a pontról. Mindig azt feleltem, hogy nem vagyok próféta. Viszont annak a meggyőződésemnek is kifejezést adtam, hogy a Pápa látogatása és szavai nem maradhatnak eredmény nélkül, még ha nem is lesz ez azonnal látható. Azt is hangsúlyoztam, hogy téves lenne csodát várni a Szentatya jövetelétől. Igen, ó mutat majd utat a problémák megoldásához, de tanácsainak követése és megvalósítása az itteni országok felelős vezetőinek és egyúttal a közösségnek a feladata. A Szentatyának ezt az apostoli útját még több aggódó ima előzte meg, mint az eddigieket. Imahadjárattal készültek az itteni egyházi közösségek, szerzetes- rendek, hívek, és tudomásom van arról, hogy Európában és más világrészeken is sok imádság készítette elő a Pápa útját, s igyekezett kikönyörögni számára az Úr áldását, oltalmát. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy az egyik-másik itteni országban uralkodó létbizonytalanság joggal töltötte el aggodalommal a Krisztus helytartójának életét féltő híveket. Hála Istennek, nem történt semmi, ami a Pápa életét veszélyeztette volna. Az apostoli út programját szükségtelen leírnom, hiszen arról a hírközvetítő szervek bőségesen beszámoltak mindenütt. Talán szabad megjegyeznem azt a külön örömet, amelyben azáltal volt részem, hogy a Pápa négy éjszakát töltött a Costa Rica-i nunciatúrán. Oda érkezett meg márc. 2-án este, amikor az ország központi szemináriumában együtt volt Közép-Amerika összes püspökével. Márc. 3-a Costa Rica napja volt. 4-én tőlünk ment Nicaraguába, 5-én pedig Panamába. Vasárnap reggel, márc. 6-án együtt repültem vele a pápai gépen El Salvadorba, ahonnan már nem tért visz- sza hozzánk, hanem folytatta útját Guatemalába és onnan Hondurasba, Belice- be és végül Haitiba. így ismételten módom volt együtt lenni a Szentatyával asztalnál, autón, és épülhettem imádságos lényén, a belőle kisugárzó nagy nyugalmon, erőn, biztonságon. Mit mondhatok az út eredményeiről? Pusztán emberi szemmel nézve kevésnek tűnhetik a kézzelfogható, konkrét eredmény. Április 13-án, amikor e sorokat írom, a harc tovább folyik El Salvadorban, most még egy Honduras és Nicaragua közötti háború lehetősége is felmerül. Guatemalában a Pápa kérése ellenére közvetlenül érkezése előtt és után is kivégzések voltak. Nicaraguában politikai eseménnyé igyekeztek átformálni a látogatást, és még a szentmise liturgiáját is zavarták. Mégis: a Pápa szavai világosak, határozottak voltak, nem lehetett őket meg nem hallani. Tényeket sorolt fel, sebekre mutatott rá, kötelességeket, felelősséget emelt ki, amelyek milliók szívében éltek eddig ilyen világos forma nélkül. Mindez nem maradhat eredmény nélkül, főleg ha az itteni egyházi és világi felelősök életben tartják, tovább viszik és ismétlik a pápai útmutatást. Azt sem 5 65
