Szolgálat 58. (1983)

Az egyház szava - Evangelizáció és népi vallásosság Latin-Amerikában (A pueblai nyilatkozatból)

tűit formában megtestesítsék. Tevékeny munkatársainkban ki kell fejlesztenünk a népi vallásosságot evangelizáló szolgálat misztikáját. E célból részt kell venniök a népi összejöveteleken és a népi megnyilvánulásokon, hogy belülről tehessenek tanúságot.

c) Folytatnunk kell kegyhelyeink fokozatos és tervezett átalakítását, hogy az evangelizáció „kiváltságos helyeivé“ váljanak (II. János Pál Zapopánban). Meg kell tisztítani őket mindenféle manipulációtót és kereskedéstől. Különös feladat vár nemzeti kegyhelyeinkre, amelyek a hit és népünk története kölcsönhatásának szimbólumai.

d) Figyelemmel kell kísérnünk a parasztok és a bennszülöttek népi vallásosságát, hogy növekedjenek sajátos jellegük és fejlődési törvényeik szerint, és megújuljanak a II. Vatikáni Zsinat szellemében. így készülnek fel az általános kulturális változásra.

e) Gyümölcsöző kölcsönhatást kell előmozdítani a liturgia és a népi vallásosság között. így terelhetjük okosan helyes mederbe a népünk körében ma észlelhető imádságos és karizmatikus életerőt sugárzó törekvéseket. Másrészt a népi vallásosság — a maga szimbolikus és kifejezési gazdagságával — termékeny dinamizmussal szolgálhat a liturgiának. Helyes megkülönböztetéssel segíthet, hogy az általános Egyház imája még inkább és még jobban ölthessen köztünk testet.

f) Keressük, hogyan kell újrafogalmazni és áthangszerelni a népi vallásosságot a városi-ipari civilizáció távlatában. Ezt a folyamatot már megfigyelhetjük kontinensünk nagyvárosaiban. Itt a népi vallásosság önkéntelenül is új formákban jut kifejezésre, és új, saját ölén érlelt értékekkel gazdagodik. Ebből a szemszögből kell arra törekedni, hogy a hit fokozatosan fejlessze a személyi érést és a felszabadító közösségtudatot. Olyan lelkiséget tápláljon a hit, amely biztosítani képes kontemplativ kitárulást, hálát az Istennek, és költői, bölcs találkozást a teremtett világgal. Legyen a hit a nép örömének forrása és ünnepének indítéka még a szenvedésben is. Ilyen módon csírázhatnak ki kulturális formák, amelyek megszabadítják a városi iparosodást a nyomasztó csömörtől és a hideg, fojtogató anyagiasságtól — ahogy ez a többi kontinensen történik.

g) Magunkévá kell tenni azokat a vallásos nyugtalanságokat és forrongásokat, amelyek felébrednek az évezredek végét jellemző történelmi félelemben. Magunkévá kell tenni őket - Krisztus uralma alatt és az Atya gondviselésében, hogy Isten gyermekei az időben folyó küzdelem közepette elnyerjék a szükséges békét.

h) Ha az Egyház nem értelmezi újra a latin-amerikai nép vallásosságát, űr

lép föl, amit majd kitöltenek a szekták, a szekularizált politikai messianizmusok, a fogyasztási láz a maga csömörével és a közömbösség, vagy pedig a pogány pánszexualizmus. Újra megjelenik az Egyház előtt az alternatíva: amit nem tesz magáévá Krisztusban, az nincs megváltva, és új bálvánnyá lesz — régi gonoszsággal. Latin-Amerika püspökei

63