Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Benkő Antal: Életünket adni...
Nehéz hónapok, földrengéshez hasonlítható évek — írja később. Visszatekintve felfedezhetjük benne Isten útját, aki meg akarta tisztítani jó, de mégis csak külső eszközökbe vetett biztonságától. Ahogy P. Avila mondta, P. Burnier- nek fel kellett fedeznie, hogy az Istenhez való hűségnek más útjai is vannak: megtartani, elmélyíteni a lényegeset, feladni — ha kell — az eszköznek számító szokásokat. A zsinati és rendi döntések alapos áttanulmányozásába kezd. Lelkületét jól jellemzi 1972-es feljegyzése: „A világ és az egyház, a jelen fejlődés és nagy- részben a II. Vatikáni Zsinat okozta változások következtében, hatalmas megrázkódtatáson ment keresztül. Kétségtelenül a Szentlélek irányította a Zsinatot. Ez a hitünkhöz tartozik. Kérdezem: nem a Szentlélek vezette a Tridenti Zsinatot? És mégis, ma már látjuk, hogy egyrészt remek dolgokat teremtett, másrészt olyan merevséget idézett elő, amelyik sok jót megakadályozott, — ez a merevség gúzsba kötötte az egyházat ... a II. Vatikáni Zsinatig. Hasonlóképpen a II. Vatikáni Zsinaton remek dolgok történtek. Ugyanakkor új magatartási stílust indított el a tekintéllyel, a rendeletekkel és korlátozó jellegű előírásokkal, a köztudomásúan gyenge emberi akarattal szemben. Ez a stílus egész csomó papot, szerzetest és hivőt láthatóan lanyhaságra vezetett.“ A nehézségek elmélyülésre késztetik az imában. Missziós küldetése ismét előtérbe kerül. 1963-ban újból írásban terjeszti fel kérését. Még azt felelik, hogy az ő esetében Isten nagyobb dicsősége a noviciusmesterség folytatását kívánja. Két év múlva azonban megkapja az engedélyt, mert az újoncok kiképzését al- kalmazkodóbb személyre kívánták bízni. Ezekben a belső küzdelmekkel teli években tűnt ki igazán, mennyire nem magát kereste, mennyire kész volt mindenét Istennek adni. Nem tört meg sem egyházához való hűsége, sem szerzete iránti szeretete, sem engedelmessége. Soha nem esett szélsőséges újításokba. Később is az óvatosan haladók közé sorolhatjuk. De amikor látja, hogy Krisztushoz való hűsége gyakorlati változásokat is megkövetel, vállalja. Isten kezében minél megfelelőbb eszköz akar lenni. Észreveszi, hogy nem lehet jó misszionárius, ha nem közeledik a néphez, ha nem képes lemondani egyes szívéhez nőtt külsőségekről (pl. reverenda, pontos napirend stb.), amik akadályozhatják a teljes bevetést. A missziókban megkezdett új szakaszt felületes megfigyelő élesszögű változásnak tekinthette életében. Akik azonban közelebbről ismertük, tudtuk: a lényegben semmi nem változott, csak kiteljesedett. Tíz év a missziókban Brazília nagy része még ma is missziós területnek számít. Legkiterjedtebb államai gyéren lakottak. Pl. 1970-ben Mato Grosso lakosainak száma nem éri el a két milliót, csaknem 13-szor akkora területen, mint Magyarország. A Ielki- pásztorkodást szinte kizárólag külföldi vagy más államokból származó szerzetesek látják el. A brazil jezsuiták missziós prelaturája 1930 óta Mato Grosso állam északi vidékén, Diamantino körül van. 51
