Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Josef Bommer: Dinamikus egyházközség és népi vallásosság

ba állítani, ellenőrizni és fölöttük hatalmat gyakorolni. Az erősen rituálisan felfogott és gyakorolt népi vallásosságban a vallást egyoldalúan az ember szükséglete felől értelmezik, s ez mégis csak éles ellentétben áll a prófétikus valláskritikával, amint ez Jézusnak a hitről való tanúságtételéből is kitűnik. A népi vallásosság némely formái inkább archaikusnak tűnő vallásos szükségleteknek felelnek meg, semmint az evangélium szellemének. Jézus és üzenete mindenesetre nem tűnik ki különös rítusszeretetével. A népi vallásosságban gyakran az csapódik le, amire Pál gondol, amikor a törvényről és a testi emberről beszél. A szokásos népi vallásosságnak mindenképpen és állandóan alá kell vetnie magát az ilyen és hasonló (kritikus) szavaknak, és nem lenne szabad csak úgy látatlanban tipikusan kereszténynek és evangéliuminak kiadni azt, ami a valóságban nem az. Itt nem szabad szemet hunyni pogány elemek fölött. Legyen szabad a népi vallásosságban különös becsnek örvendő halottkultuszra utalnom.

Kissé más irányba mutat a második kérdés. A rítus és a rituálé lényegéhez hozzátartozik állandósító hatása: mindig egyformán kell végezni, különben elveszítik hatékonyságát. A rituálék a status quo-t szolgálják. Elzárkóznak a fejlődés és változás elől, változatlan ismétlést követelnek. Senki nem tagadja, hogy az embernek szüksége van erre. De nem téveszthetjük szem elől a veszélyt, hogy a rituálé és a pecsétjét viselő népi vallásosság ott is állandó- sítóan hatnak, ahol fejlődés és változás lenne esedékes. Nem hiába mondják a népi vallásosságról és képviselőiről, hogy konzervatív vonás jellemzi őket. Nem hiába lett itt mifelénk a népi vallásosság sok esetben a tradicionalisták területévé. Ezáltal lehet a népi vallásosság esedékes reformok és változások jelentékeny kerékkötőjévé is (Latin-Amerika). így rosszul értelmezi a társadalmi kritikát, és kevésbé alkalmas a politikai teológiára. „Kell, hogy legyenek szilárd szokások!“ (Antoine de Saint-Exupéry) Persze! De jaj, ha egy ilyen szó védőfalként szolgál, hogy mindig minden a régiben maradjon, és lehetetlenné tesz esedékes reformokat.

3. Az igehirdetés jelentősége

A rituálét, keresztény szemmel nézve, az ige váltja meg. Mert az ige az evangélium szellemében és értelmében a rituálé fölött áll. A kérügma fontosabb mint a rituálé. Az evangélium fölénye a rituáléval szemben egyedül az igében áll. Manfred Juttis írja a temetési rítussal kapcsolatban (vö. i. m. 188—206): „Meglehet, hogy a szociál-pszichológiai kihatások ugyanazok, akár Baál vagy Jupiter, a népközösség vagy a párt, Mohamed vagy Jézus Istene nevében gyakorolják a szertartást; a rituálé jellegzetességét, hatásának igazságát egyedül annak a hatalomnak a neve szabja meg, amelyet ebben a helyzetben segítségül hívnak. Mivel a keresztény, pogány és ateista temetési rituálé közötti különbség egyedül a nyelvben lehet, ezért a szó formálása — s ez nemcsak a beszédre érvényes — különös figyelmet érdemel.“ És amint az evangé38