Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Josef Bommer: Dinamikus egyházközség és népi vallásosság

kapcsolatban, amit olyan fogalmakkal szoktak megjelölni, mint „népi katoliciz­mus“, „népi vallásosság“, „népies kereszténység“, „szegény emberek jámbor­sága“, „népi jámborság“. Harvey Cox, aki ebben az irányban maga is radi­kális fordulatot foganatosított művében, ezt írja: „Ha meg akarjuk érteni a nép hitének az értelmét, szükségszerűen figyelembe kell vennünk azok tapasz­talatát, akik azt létrehozták. Mivel a kereszténységben mindig az elnyomottak és legyőzöttek azok, akiknél Isten jelen van, és akik között az új valóság meg­jelenik, ezért nem végezhetjük munkánkat anélkül, hogy az ő ügyüket ne tekint­sük a miénknek ... A szegények vallásában az elnyomott teremtmény sikolyát halljuk legmegrendítőbb formájában.“ (H. Cox: Verführung des Geistes, Stutt­gart-Berlin 1974, 194. o.) Nyilvánvaló: itt olyan jelenségek mint a harmadik világ teológiájával való találkozás, a „felszabadítás teológiája“, „bázisközösségek“ pozitív értelemben érvényesítették befolyásukat. De nem a harmadik világról vagy Latin-Ameriká- ról vagy annak jellegzetességeit viselő teológiáról és népi vallásosságról kí­vánunk szólni. Az egyházközség és a népi vallásosság közötti feszültség Kézenfekvő kísértés feszültséget, sőt ellentétet látni a reformnak és meg­nyílásnak elkötelezett egyházközség és a népi vallásosság között. Egyesek könnyen arra hajlanak — sok konkrét példát lehetne fölhozni —, hogy az új di­namikus egyházközség sürgetése egyházunkban inkább progresszív körök, míg a népi vallásosság ápolása főleg konzervatív körök számlájára írandó, így a népi vallásosság kéz a kézben halad egy inkább konzervatív, tradicioná­lis egyházképpel, viszont a progresszív, nyitott, jövőt hordozó egyházközség hamarabb boldogul népi vallásosság nélkül, sőt talán közömbösen és ellen­ségesen viselkedik emezzel szemben. Ilyenformán a népi vallásosságnak sta­tikus egyházközségben lenne a helye, míg a dinamikus egyházközség efféle gyakorlatok és szokások nélkül él. Világos, hogy ez a szembeállítás — még ha imitt-amott fedik is a tényleges viszonyok — felületes és nem jó szándékú. A feszültséget — amely valóban fennáll az új, dinamikus egyházközségre való törekvés és a népi vallásosság újrafelfedezése között — nem lehet ilyen leegy­szerűsített módon és formában feloldani. Mind a „dinamikus egyházközség“ gondolatát, mind pedig a „népi vallásosság" messze ágazó jelenségét kritiku­san kell megvizsgálni, s aztán meg kell próbálni e két „nagyság“-ot, illetve pasztorális irányzatot pozitívan egymásra vonatkoztatni. Népi vallásosság és egyházközségi reform nagyképű szeretetlenség és fanatikus tradicionalizmus helyett A dinamikus egyházközségnek nem kellene egyszerűen lemondania a népi vallásosság jelenségéről, mint ahogy az utóbbi képviselőinek sem kellene el- zárkózniok a valódi, nyitott egyházközségi reform elől. Mindkét oldalról kriti­3 33

Next

/
Thumbnails
Contents