Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Babos István: Az ember és a szimbólumok

„Térdeinkre esünk szent oltárodnál,

Áldott Nagyasszonyunk, hol szép képed áll.

Anyánk, nyújtsd ki kezeidet,

Áldd meg minden híveidet.“

A burgenlandi Lorettót ma főleg az itteni horvátok látogatják. Szinte az ő nemzetiségi búcsújáróhelyük lett. Október második hetében mintegy 4000 ember jön itt össze. A Casa Santa a mai életben új szerepet kapott. A Lorettói Szűz ma az asszonyok segítője lett. A zarándokok az egész éjszakát a templomban töltik el. Falvak szerint felváltva énekelnek. Közben az asszonyok, az édesanyák egyenként kimennek a szent házhoz. Néha harminc asszony is sorban áll, és vár arra, hogy a füstöskonyhában, ahol ezen a napon a kegyszobor áll, beszélhessen Máriával. Egyenként megy minden anya az Anyához. Ök ketten tudnak egymással beszélni azokról a gondokról, amelyek a családban terhet okoznak. Hogy milyen nyelven? Azon, amit minden anya megért, az anyai szeretet nyelvén.

Babos István

AZ EMBER ÉS A SZIMBÓLUMOK

„Érdekes tény — írja S. Langer -, hogy minden fejlődés a gondolkodásban, minden korszakalkotó új meglátás egy új, szimbolikus átalakulásból ered. A magasabbrendű gondolkodás elsősorban újfajta aktivitás, amit az újonnan bevezetett kifejezésmód (semantics) tesz lehetővé. Az a lépés, ami az egyszerű jelhasználattól a szimbólum (jelkép) használatához vezetett, elhatárolta az embert az állattól, és lehetővé tette a nyelv fejlődését. Valószínű, hogy a szimbolikus cselekmények kifejlődése az érzelmeket kifejező és gyakorlati célokat szolgáló mozdulatokból volt a szülőanyja a rítusnak és a drámának. A fizikai formákban felismert meghatározhatatlan életadó elv felismerése — amit a szimbolizmus hajnalának nevezhetünk — hozta létre a bálványokat, talizmánokat és totemeket ... Nagyjelentőségű a természeti szimbólumok felismerése — a természeti jelenségek az élet ősmintái ami megteremtette az első egyetemes, mindent átfogó világképet. Minden új gondolkodásmódot, aminek velejárója az új szimbolikus kifejezés, úgy kapunk, mint valami ajándékot.“ (Langer, Susanne, K. „Philosophy in a New Key“, Harward Univ. Press, Cambridge, Mass. 1951, 291. o.)

A fecskék ugyanúgy ragasztják és a gólyák ugyanúgy építik fészküket. Nem így van az emberrel. Környezetét állandóan változtatva saját magát, látószögét, környezetéhez való viszonyát is megváltoztatja. Mint a gyárkéményt építő munkásokat, az embert is saját építménye egyre magasabbra emeli, ahonnan egyre szélesebb körben tudja szemlélni a körülötte levő világot.

28