Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Gaál Károly: Auxilium Christianorum

a lehetőségek határain belül biztonságban érezzék magukat. A török veszély közeledtével egyre több várat építettek, egyre több pénzt áldoztak a katonaság fizetésére. A kornak megfelelő társadalmi ökológia megtett mindent, ami földi értelemben lehetséges volt, hogy a holnapot megmentse.

Belső lelkierő, Istenbe vetett bizalom nélkül a földi harcban sincsen elég önbizalmunk. Ez még jobban érvényesül akkor, ha az erőviszonyok számunkra kedvezőtlenek. Mit teszünk ilyenkor? Beismerjük gyöngeségünket, és Istenhez menekülünk. Imádkozunk, keresztet akasztunk a nyakunkba, magunkba térünk. Gondoljunk csak a második világháborúra és bombatámadásaira. A 16. és 17. században egyre közelebb jött a veszély, egyre nagyobb lett a félelem és a tanácstalanság. Az akkori élet vezetői, a főurak, Lorettóba zarándokoltak, és kérték Mária segítségét. A názáreti ház, ami a Szűzanya szobájából, kamrájából és füstöskonyhájából állott (lásd az alaprajzot), a reményt vesztettek otthonává vált. Korvin János, Bakócz Tamás, Zrínyi Miklós, a Nádasdy család tagjai és velük együtt számtalan kelet-ausztriai főúr kérték Lorettóban az idemenekített Anyát, hogy járjon közbe földi gyermekeiért. Mai nyelven úgy mondanák, hogy elmentek új hitet tankolni. Megerősödve, a jövőben bízva jöttek haza, és igyekeztek alattvalóikban, akikkel sorsközösségben éltek, ugyanezt a reményt és bizalmat fölkelteni.

Szintén a kor szellemével függ össze, hogy ebben az időben a még fiatal jezsuita rend is belekapcsolódott ebbe a reménykeltésbe. 1554-ben került a rend Lorettóba, és hatásukra hamarosan egymásután épültek a Casa Santa- kápolnák a török beütésektől veszélyeztetett területeken. Canisius Szent Péter gondoskodott arról, hogy a lorettói litánia elterjedjen, hogy májusban, a török beütések szokásos kezdeti hónapjában, az emberek ne csak fegyvereiket élesítsék, hanem a harcra lelkierőt is merítsenek. Bálint Sándornak, a legnevesebb magyar népi valláskutatónak munkáiból tudjuk, hogy a magyar főurak nagy többsége és éppen azok, akik a török elleni harcból kivették részüket, felépítették alattvalóik számára a Casa Santa másolatait szűkebb hazájukban. A cseh, de még aktívabban az osztrák főurak kapcsolódtak bele ebbe az akcióba. A legenda szerint a Szentföldről megmentett ház egyre nagyobb számban lett a várak mellett a védekezés, a megmentés szimbóluma. Az is meglepő, hogy a legtöbb lorettói kápolna ott épült, ahol természeti határok a török számára nem nehezítették meg az utat.; a kelet felé nyitott alpesi völgyek mentén és az alsó-ausztriai dombvidéken. Az akkori Nyugat-Magyarország területén alig épültek ilyen kápolnák. A Kelet-Ausztria területéről mellékelt térkép mutatja, mikor és milyen számban alakultak ki Lorettó-kegyhelyek. A bécsi augusztinusok templomának közepén Eleonóra császárnő kezdeményezésére épült 1627-ben az első Casa Santa, amely szinte máról holnapra Bécs egyik legjelentősebb búcsújáróhelye lett. Ettől kezdve a főúri családok egymással vetélkedve igyekeztek kivenni részüket az új kultuszból. Legfontosabb közülük a Nádasdy-család volt. Ok voltak felelősek egész Észak-Dunántúlért. Az akkori osztrák-magyar határ mellett fekvő Sollenau- ban már 1640-ben állott az a kápolna, amelyet Bécs második ostromakor, 168324