Szolgálat 58. (1983)
Halottaink - Dr. Gergely József (Confrater)
Első állomáshelyéről hamarosan behívták katonalelkésznek; a kolozsvári hadtesthez került. Hadifogságból 1946-ban tért haza. Akkor Villányban működött, majd Bóly és Pécs következett. Majd jöttek a megpróbáltatás évei. Kihelyezik egy létesülő lelkészségre, ahol a legszegényebb körülmények közt élt, onnan tovább egy másik alapítandó lelkészségre. Innen püspöke elhelyezi Majsra a háborúban leégett templom újjáépítésére. A legnagyobb lelkesedéssel indult neki, de nem sikerült. így elkerült az egyházmegye egyik legelhagyatottabb plébániájára, ahol három évet töltött. Akkor még nagyobb megpróbáltatás szakadt rá. Két évi börtön után újra káplán lesz, majd egy év múlva Lengyelre, Cserháti püspök szülőfalujába kerül plébánosnak, ahol 13 évet tölt. Innen Baranyába kívánkozott, bátyja, a villányi plébános közelébe. 1980. júl. 1-én kerül Nagyharsányba, de csak három hónapig tudja ellátni munkahelyét. Szeptemberben, mikor első ízben érte agyvérzés, lemond a lelkészségről és bátyja mellé költözik Villányba. Itt besegített 1981. jún. 1-ig, amikor egy újabb agyérgörcs munkaképtelenné tette. Egy évig bírta még, amikor agyembólia érte, és végzett vele. Villányban temették el. Temetési miséjét és a temetés szertartását főpásztora Dr. Cserháti József pécsi püspök végezte. Kaufmann Ferenc osztálytársa mondott búcsúbeszédet. Szólt az elhunytnak sok könnyéről. „Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást kapnak.“ Elm Sebestyén Dr. GERGELY JÓZSEF (1901—1982) A Zala megyei Kemendoliárról indult el élete. Itt hallotta meg az Úr hívó szavát, és igent mondott: követlek, bárhová mégy. Istentől kapott tehetségét 22 éven át a veszprémi egyházmegyében kamatoztatta. Megalapította az egyházmegyei könyvkereskedést és nyomdát, érezve a nyomtatott betű misszióját. Mint olyan sok emberi érték, a nyomda is áldozatul esett a háborúnak, leégett. Az esztergomi egyházmegyében 25 éven át volt a budapesti Szent Rita lelkészség vezetője. Fellendítette Szent Rita tiszteletét, hogy sokaknak vigasztalása legyen a 15. század szentje, aki durva férje mellett lett szent, majd annak halála után kolostorba lépett, és a szenvedő Ddvözítő iránti szeretetével tűnt ki. — így mutatott rá a keresztény igazságra: In cruce salus = a keresztben van az üdvösség. Míg tudta, ezt hirdette és vallotta; mikor a betegség erősebb lett, mint addig erős szervezete, akkor a székesfehérvári otthon egyik betegágya lett az oltára és szószéke. A súlyos kórral, az érelmeszesedéssel küzdve is élt lelke mélyén a szolgálat, sokszor készülődött, hogy miséznie kell, mennie kell, várják ... Szülőföldjéhez a nagy emberekre jellemző ragaszkodással kötődött. Szerette a zalai hegyek közé ékelődött kis falut s annak népét. Ragaszkodását nemcsak egy színes ablak hirdeti a pókaszepetki plébániatemplomban, hanem végső akarata is: a szülőföldben, szerettei között akar pihenni. 1982. november 27-én, egy szép őszi napon jött haza utoljára, nem is jött, hozták koporsóját. A temetési szertartást Tóth László veszprémi segédpüspök úr végezte és mondott homíliát. Gondolatait Szent Pál tanítására építette fel: „Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk“ (Róm 14,7-8). Mikor a sírhoz értünk, meglepetve látta a búcsúztató püspök és a jelenlévő papok, hogy dr. Gergely Józsefnek a szüleivel közös síremlékén Szent Pálnak fenti szavai vannak márványba vésve: akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Gy. G. 104
