Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

LEVELEK A MISSZIÓBÓL

Még sohasem voltam olyan helyzetben, mint a tájfun után 1981 karácsonyán, és amikor segélykiáltásomat papírra vetettem és elküldtem, igazán sötéten látó és levert voltam. De a válaszok sok bátorságot öntöttek belém. Missziós barátaink támogatását és szeretetét jobban érezhettem, mint a múltban bármikor. Az Úristen nagy csapással látogatott meg bennünket, de a hazaiak szeretetét is annál inkább megtapasztalnunk engedte. Ismételten szívből köszönöm.

Különben a bennszülöttek minden szenvedés ellenére könnyebben veszik a dolgokat, mint mi, és hamarabb túlteszik magukat rajta. A pusztulás legtöbb nyoma kifelé már eltűnt. A buja trópusi növényzet benőtte a romokat, és a kedves filippinók jó kedélye is sok mindent betakart és feledésbe merített. Sok száz ház kisebbnek és szerényebbnék épült fel újra. De az április—májusi jó rizsaratás is sokat segített. Az újjáépítés folyik tovább. A hazulról mindig újból befutó adományokkal enyhíthetjük a nyomort, ahol a segítség éppen a legszükségesebb: sokgyermekes nagy családokban, árva gyerekeknél, özvegyeknél, vagy olyan helyen, ahol súlyos beteg van.

Hagyomány nálunk, hogy májusban minden falu és település ünnepet ül („Flores de Mayo“). Azt gondoltam, a múlt évben biztosan kevesebb ilyen „fiesta“ lesz. Csalódtam. Még több misét mondattak Május Királynőjének tiszteletére. A külső pompa kisebb volt, de a falvak lakói még nagyobb buzgalommal könyörögtek az Istenanyához. Május utolsó 3 hetében 46 fiestát ültünk meg szentmisével, a hónap során Victoriában 428 gyermeket kereszteltem meg és 31 párt eskettem.

Múlt húsvét után egy darabig egyedül voltam a plébánián; május folyamán két fiatal káplánt kaptam, egyik újmisés. Kicsit kimerültem, mert cursillót is tartottam férfiaknak és karizmatikus bevezető szemináriumot. Elöljáróim megengedték, hogy nyáron Európába utazzam. Főleg német és osztrák házunkban tartózkodtam. Hazai célom pedig jó Édesanyám sírja volt, akit utolsó szabadságom óta az Úr magához hívott. Dec. 11-én indultam vissza a Fülöp-szigetekre.

Az utóbbi években sikerült annyira megnyernem a hegyi pogányák bizalmát, hogy hozzáfoghattam egy mangyán-központ építéséhez. Ez több célt szolgáló épület lenne: kápolna, gyülekezeti terem, szállás a katekétáknak; tájfun esetén a hegylakók védelmet is találnának benne. Talán egyeseknek kedvük támad ebben segíteni. Ezék az egyszerű mangyánok is hivatottak arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Én most ezt egyik legfőbb feladatomnak tekintem.

P. Halász Lajos SVD Victoria, Or. Mindoro 4415 Philippines

Mint előrelátható volt, elvesztettük a háborút Anglia ellen. A következmények hamarosan érezhetővé váltak. A kormánynak mennie kellett, egyik a másikat vádolta; jött a pénz elértéktelenedése, felszöktek az árak, igen sok a munkanélküli. Sokan nem tudják fizetni a házbért, és az utcára kerülnek. Püspökünk egy nagy akcióval 27 000 embernek adott enni 140 napon át. Sokan lopni kényszerülnek, hogy éhen ne pusztuljanak. Szívesen dolgoznának, de hiába. Ráadásul északon nagy áradások voltak kb. 200 000 hektáron. Sókan mindenüket elveszítették.

Másrészt a pápa látogatása nagyon megelevenítette a vallásos életet, különösen az ifjúság között, amely most ismét inkább a vallásban keresi problémái megoldását, és többet imádkozik. Szeptember közepén 500 000 fiú és lány megint gyalog ment 60 km-t Lujánba. Októberben másfél millió ember zarándokolt oda Buenos Aires-ből. Sokan imádkozzék az olvasót.

Feledhetetlen marad védőszentünk ünnepe a négyes jubileummal: érsekünk 25 éves püspökségét, két pap ezüstmiséjét és egy nővér ezüstjubileumát ünnepeltük. Mind a négyen innen valók. Egyetlen évben egy kis faluból. Nem rekord ez? Triduummal ké79