Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - Gondolatok (Eötvös József)

bizonyos míveltségi állapotoknak felel meg — így pl. a szertartások, vagy a mód, mely szerént bizonyos igazságok kimondatnak — míveltségi fokunk mellett nem tarthatja fel magát. Ebből azonban nem minden vallásosságnak megszűnése, hanem csak formáinak módosulása következik.

Kereshetjük Istent eszünkkel, de megtalálni őt csak a szív által lehet. Vallásos meggyőződéshez csak revelatio útján juthatunk, de vajon nem revelatio-e az is, mely életünk nehéz pillanataiban saját keblünkben nyilatkozik?

Ha azon hatástól, melyet testünk betegsége a lélekre gyakorol, valaki azon következést akarja vonni: hogy lelkünk működése csak testi organismusunk következményei, gondoljunk azon hatásra, melyet a hangszer megromlása a művész előadására tesz. Megromlott hangszerrel a legnagyobb művész sem idézhet elé harmóniát, de vajon ebből az következik-e, hogy a zene csak a hangszernek tulajdonítható?

Többnyire annál türelmetlenebbek vagyunk mások véleményei iránt, mennél inkább kétkedünk saját állításaink helyességében.

Nem korunk tudományos, hanem korunknak industrialis iránya az, mitől vallásunkat félthetjük. Ha Mózes egész kosmogoniája hamisnak bizonyul is be, ez hitünket azon erkölcsi igazságokban nem fogja megingatni, melyek valamint a kereszténységnek, úgy egész polgáriasodásunknak alapját képezik; de mi történik akkor, ha végre ezen erkölcsi elvek támadtatnak meg, vagy ha az egész társaság úgy jár el, mintha ez elveket többé nem ismerné. Valamint Koper- nik(us), Galilei és Newton nagy találmányai vallásunkat nem ingatták meg, úgy nem fogják azt megingatni korunk új felfedezései sem; s az egyház, mely a földnek mozgását összhangzásba tudta hozni tanaival, ugyanazt fogja tenni geológiai felfedezéseinkkel is; de azon ellentétet, mely az industrialismus miatt gyakorlatilag követett morál s a keresztény vallás elvei között létezik, nem egyenlítheti ki senki a világon.

Mi engem a keresztény hit valóságáról meggyőz, nem csodáiban fekszik. Minden hit csodákat tesz, vagy lát legalább, és így minden hitnek megvan csodás története. A nagyszerű vallásunkban éppen az, hogy oly egyszerű.

Abban, minek csaknem kétezer éves története van, sok olyat is találunk, mi aljasnak látszik. A századok, mint a vizek folyásokban nem legtisztább részeiket rakják le, s ha a keresztény civilisatió hosszú múltját tekintjük, valóban nincs mit bámulnunk egyes kinövésein, de ne feledjük el, hogy a fát nemcsak hasadozott kérgéből - mely százados sebhelyeket visel, hanem dús lombjaiból, virágaiból s gyümölcséből ítéljük meg, s vajon ki a kereszténységet ekként tekinti, nem fogja-e elismerni nagyszerű jótékonyságát?

Megelégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ.

Az emberek nagy része csupa sietés által fosztja meg magát élte legszebb örömeitől.

Életünk termékeny földjében minden megtermi gyümölcsét, s valamint a bűn vagy tévedés nem marad büntetés nélkül, úgy minden jó meghozza jutalmát legalább az által, hogy jobbá tesz bennünket.

73