Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - A 87. Német Katolikus Nagygyűlés (Benkő A.)

Az elmélyülést, a szeretet meghirdetését és megnyilvánulását keresték. Lelkesen énekeltek, sót tánccal is kísérték a liturgikus funkciókat, amikor szívhez szóltak. Piros kártyát (mint a futballmeccsek bírái) mutattak Böckle professzornak, amikor — szerintük — nem elég radikálisan állt ki a béke érdekében (a „felülről“ szervezett előadáson); de hidegen maradtak, sőt ki is fütyülték Ernesto Cardenalt, amikor lelkendezve beszélt a gyermekek részvételéről a szan- dinista páncélkocsikon (az „alulról“ rendezett gyűlésen). Őszintén és következetesen foglaltak állást a düsseldorfi Katolikus Nagygyűlés egyik fő témája, a béke mellett. A német katolikusok érettségéről tanúskodik maga a tény, hogy egymás között mégsem „keltek háborúra a békéért“ — ahogy Maier professzor megjegyezte. Képesek voltak legalábbis elfogadni a másik felfogását, eltérő gondolkodását, eljárásmódját. Mindkét irányzat, bár kettős programmal, őszintén katolikus meggyőződéssel kereste a megtérés útját. Érthető, hogy viharos lelkesedéssel tapsolták meg Lustiger párizsi bíborost a zárógyűlésen, amikor kijelentette: „Meglepetés számomra, amit itt láttam, hallottam és átéltem — új fiatalságot láttam. Bensőmben azt gondoltam, hogy Németország, mint Francia- ország is, a többi nyugati országhoz hasonlóan öreg ország, kiöregedett ország, öreg és lelkileg kimerült. Azok a népek, amelyek így élnek, nem képesek szeretni. Az a nép pedig, amelyik nem szeret, nem hisz a többi nép szeretetében sem. Keresztények lehetnek ezek a népek? A Nyugat találta ki a szekularizációt és „Isten halálát“. Nyugati világunk tolta félre az Egyházat, mint elévült akadályt, amely egy jó, kényelmes és gazdag életet megnehezít.

De milyen életről is van szó? Ezt kérdezik a fiatalok évtizedek óta. És mert az öregebb nemzedék hallgatott, a fiatalok nem találtak más utat, mint a nihilizmusét, amelyik mindent szétzúz, amelyik megveti az életet. Az ifjabb nemzedék, minden gazdagság örököse, a valóságban csak kétségbeesést örökölt. Manapság áruházakban zsebkönyv kiadásban árulják Nietzschét. Mindenki fogyaszthatja.

Ezekben a napokban azonban egy másik fiatalságot láttam és hallottam itt, amelyik kíváncsian, szabadon és tehermentesen kérdezi az Egyházat. Ez a nemzedék túl van a nihilizmuson. A jón és rosszon túl született, és ezért akarja most tudni, mi a jó. Ebben a nemzedékben sokan megtalálták már Krisztust, aki a jót mutatja. Ebben a nemzedékben új tanítványok támadnak, akik még nem sokat tudnak Mesterükről. Még az út elején állnak. Ez a nemzedék megtalálja a mennyek országának gazdagságát, talentumait, amelyeket mi elástunk.

De most azt kell mondanom nektek: engedjétek gyümölcsözni talentumaitokat! Nálatok sikerülni kell annak, amit mi elrontottunk. Nektek már nem kell felfedezni a világot: egyesítenetek kell. A nyugati nemzetek meghódították a világot, nektek vissza kell adni az embert önmagának s Istennek. Mi hódítók voltunk, ti legyetek apostolok! Mi a világ gazdagságát akartuk birtokolni, ti adjátok tovább Isten gazdagságát. Mi vásárlókat kerestünk, ti fogadjátok testvéreiteket. Történelmi órában érkeztetek. Mi örülünk ennek. A tőlünk felépített

69