Szolgálat 57. (1983)

Az egyház szava - II. János Pál a fiatalokhoz

Giulio Bevilacqua, a lánglelkű bíborosplébános, bresciaiak egész nemzedékeinek hasonlíthatatlan mestere és barátja, a modern ifjúság válságát elemezve, jellegzetes kitörő energiájával észrevette — ha negatív jelenségek közepeit is — egy „életösztön“ jelenlétét, „amely azt mondja: a ,nem'-re nem lehet életet építeni".

A Krisztusnak mondott „igen“ legyen életstílusotok eltörölhetetlen verete. Teljes és tiszta, határozott és hangos „igen“, amely szóba sem áll szofizmákkal, félreértésekkel, ingadozással. A „ma“ iránti éles érzék, ami jellemző rátok fiatalokra, a hit látómezejétől kap összhangot és lendületet, attól a bizonyosságtól, hogy a Feltámadott Krisztus működik a mának történetében és az ember szívében.

Egészséges és erős fiatalok, szívetekhez szólok, amelyet megjelölt Krisztus pecsétje. Az ő nevében és az ő tekintélyével ismételem nektek a boldogságok üzenetét, amelyet mindenestül áthat a mennyei erő, s ugyanakkor beletestesül a mindennapi élet fáradozásába. Azt mondom nektek: mérjétek magatokat Isten magasságaival, és kutassátok szorgalmasan belső világotok legrejtettebb zónáit. Akkor mindig választ fogtok találni miértjeitekre. Kicsoda Krisztus? Kicsoda Krisztus? Krisztus az, aki minden miértünkre felelni tud. Megértitek majd, hogy ezer nehézségnek sincs ereje egyetlen kétséget szülni; hogy semmiféle nekizúduló szikladarab nem ingathatja meg a becsületesség, a tisztaság, a nemes- lelkűség építményét. A II. vatikáni zsinat szavával ismétlem nektek: „Az Egyház bizalommal és szeretettel tekint rátok ... Nézzetek rá, és megtaláljátok benne Krisztus arcát, az igazi, alázatos és bölcs hősét, az igazság és szeretet prófétájáét, a fiatalok társáét és barátjáét.“ (A fiataloknak szóló üzenetből.)

Különben, kedveseim, egyikőtöknek sem szabad elfelejteni, hogy ez a személyes Krisztus-élmény a tanúságtétel világos kötelezettségét hozza magával azok irányában, akik még nem részesültek a Megváltóval való ilyen szabadító találkozás jótéteményében. Hiszen hogy is lenne lehetséges megismerni Krisztust és fölfedezni benne a döntő feleletet az ember legmélyebb várakozásaira úgy, hogy egyben ösztönszerűen ne éreznénk szükségét, hogy a többieket is részeltessük ennek a fölfedezésnek kimeríthetetlen forrásából fakadó örömünkben?

Mindegyikőtöknek feladata, hogy Krisztus „prófétája“ legyen, apostola legyen a hasonló korúak között. Aki már nem remél, aki nem tud többé megnyílni másoknak, aki torkig van az anyagiakkal, aki áldozata a fogyasztói társadalom gondolkodásának, a félelemnek, a gyönyörhajhászásnak, annak hirdetnetek kell a feltámadott Urat, az ő életét, az ő reménységét, az ő Országát, az ő szere- tetét.

Éljétek Krisztust, és még „meg fogjátok fertőzni“ a világot! A mai ember, főleg a mai fiatal, a szabadságot és jövőt hozó igazságot keresi. Szükség van rátok, szükség van olyan fiatalokra, akik igaz, meggyöződéses módon, „meg- testesülten“ tudják bemutatni Krisztus üzenetét; olyan fiatalokra, akik őszintén és állandóan tovább tudják adni a Valóságot, amely utolérte és magába olvasz55