Szolgálat 57. (1983)
Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa
New York és Amerika Eddy odaérkeztekor az a világ volt, amiről mi európaiak Nick Carter, Buffalo Bill, Bőrharisnya iskolapad alatt olvasott vagy könyvtárból kapott indián történeteiből értesültünk. Itt látta az első zsidó és kínai bevándorlót, az első feketét az utcán. A japán—orosz háború légkörében látta a fiatalok minden ok nélküli csatáit és utcai harcait — egyik japán volt, másik orosz —, a nagyváros utcagyermekeit. Farley érsek, mivel nem volt egyetemi fokozata, nem engedte mindjárt szemináriumba, hanem három éves kurzust kellett végeznie a St. Mary akadémián. A fényesen letett baccalaureatus után végre mehetett volna papnövendéknek. Csakhogy mikor a karácsonyi éjféli mise után a zsúfolt katedrálisból kiment a hideg téli éjszakába, kétoldali tüdőgyulladással került kórházba. Sokan feladták a reményt, hogy pap lehessen, ha meg is gyógyulna. De ő nem! A kórházi ágyon tanulni kezdett. Napi két órára kapott engedélyt. Tanárai is meglepődtek, hogy szinte legjobban végzett az osztályban. A vizsga eredménye kitűnő volt, de az orvosi vizsgálaté leverő. Újra baj volt a tüdejével. Száraz, egészséges levegőre volt szüksége. A családi tanács akkor Omahába irányította pap-bátyjához. Feltűnt az ottani püspöknek. „Ilyen fiatalembereket szoktunk mi Rómába küldeni.“ 1907. okt. 4-én érkezett oda, hogy a Gergely-egyetemen tanuljon. Újra túlerőltette magát. Jött a kemény római tél fűtetlen szobákkal. Januárban vissza kellett térnie Omahába. Ott javult az állapota, megengedték, hogy valami köny- nyebb munkát végezzen. Omaha Chicago mellett Amerika legnagyobb „begyűjtő“ városa. A farmvidék állatait és gabonáját itt viszik piacra. Hamarosan állást kapott az egyik húsgyárban mint könyvelő. Itt is nyitott szemmel figyelte az életet. Nem is ártott egy nagyüzem belső életébe, anyagi vezetésébe betekinteni. Később szinte „nagyüzemmé“ lett a Fiúk Városa is. Végre egyenesben A legközelebbi orvosi vizsgálat eredménye kedvező volt. Még annak sem mondott ellen az orvos, hogy tovább tanuljon. De valami egészséges, jó hegyi levegőn! Rómában voltak valamikor Innsbruckból jött teológus társai is. A család biztosította a költségeket. Innsbrucki tanulmányi évei voltak minden tekintetben a legszebbek. 1912. júl. 28-án szentelték fel. Senki sem jöhetett át a családból a nagy napra. Neveltetése is elég áldozat volt. De a célnál volt, az oltárnál. Amerikába visszatérve, Omaha főpásztora egy évre káplánnak küldte O’Neil- be. Idősebb plébánosától megtanulta, hogy a lelkipásztori munkák és gondok között saját lelki életének ápolása, az imádság és elmélkedés szelleme döntő jelentőségű. Már ott is találkozott „az országutak vándoraival“, idősebb és fiatalabb kiadásban egyaránt. Látta elhagyatott sorsukat és testi-lelki nyomorukat, valamint a társadalom magatartását irányukban. Igazi szánalomra indította ez. Valamit tenni kell értük, ebben biztos volt. Hol és hogyan, azt még nem látta. 44
