Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: „Mindörökké fiatal“

géliumi gyermekség és érettség egységének, a kettő együttes birtoklása szükségességének legszebb, legtömörebb megfogalmazását: „Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek“ (1Kor 14,20). Annak az evangéliumi kettős követelménynek az alkalmazása ez a tanács, amit Jézus így fejezett ki: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok“ (Mt 10,16).

Az igazi keresztény azért marad mindig fiatal, mert lélekben gyermekké vált, magáévá tette és életében „aprópénzre váltotta“ az evangéliumi lelki gyermekség ideálját. A lelki gyermekség nem egyéb, mint istenfiúságunk megélése a legnagyobb mértékben, a legradikálisabb módon, — nem egyéb, mint teljesen hasonlóvá lenni Jézushoz, a legérettebb és leggyermekibb Emberhez, akinek egész egzisztenciája kimerült a puszta tényben, hogy ö az Atyának Fia. A lelki gyermek eszménye, Jézus példájához hasonlóan, a szegénnyé válás, kicsivé válás, az egészen kiüresedés eszménye. Az „Isten szegénye“ kifejezéssel megfogalmazott ószövetségi emberideál Jézus szótárában „gyermek“ néven szerepel. Mert a gyermek még inkább másoktól függ, másoknak kiszolgáltatott, mint a szegény. A kisgyermek a szegény „par excellence“, a gyökeres megfosztott- ság, teljes erőtlenség állapotában levő ember. A tanítványnak tudatában kell lennie, hogy Isten előtt nincstelen, erőtlen, kifosztott, s ugyanakkor keserűség nélkül, örömmel el kell fogadnia a szegénységnek ezt az állapotát, mindent az Atyától kell várnia, elfogadnia. Ez a szegénység a tanítvány alapvető lelki magatartása. A gyermeknek a szegénnyel való azonosítása azt mutatja, hogy amit Jézus példának állít a gyermekben, az se nem az ártatlanság, se nem pusztán az engedelmesség vagy egyszerűség, hanem az alázat és kiüresedettség, amely nyitott, bizalommal teli szívvel ajándékként fogad el mindent az Atyától.

Ha az Ószövetségben Isten szavát csak az „Isten szegénye“ tudta meghallani, Isten végleges szavát, a názáreti Jézusban emberré lett Szót csak a gyermek képes felfogni. Jézussal Isten végső üzenete, utolsó és maradandó, mindig új, mindig fiatal Szava tört be elöregedett, romlást, elmúlást, halált hozó világunkba, s azt csak az erre az új szóra fogékony, fiatal lelkek tudják magukévá tenni. „Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: .Dicsőítlek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket (az ország titkait) a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek'“ (Lk 10,21). Az idézetben a „kicsinyek“-nek megfelelő görög szó olyan kicsi gyermeket jelent, aki még beszélni sem tud, akit mindenre tanítani kell, aki csak kapni képes, akinek egész lénye alakításra, befogadásra van beállítva. Ilyen kicsinnyé válni annyit jelent, mint elismerni tudatlanságunkat, engedni, hogy Isten tanítson, ő adjon nekünk fényt, meleget, értelmet. Az ilyen gyermeki lélek az a jó termőföld, mely gazdag termést hoz. De Isten szava

40