Szolgálat 57. (1983)

Halottaink - Msgr. Dr. Csertő Sándor (R.)

úgy is érezték. Sokszor mondta: csak ember légy. A pap csak úgy tudja megérteni és felemelni ember-híveit, ha maga is tud nagyon ember lenni, hisz nem angyalok, hanem emberek üdvözítésére és szeretetére kaptunk hivatást.

Sokunknak volt nemcsak ismerőse, hanem atyai jóbarátja is. Közelében lenni mindig örömet, vidámságot és lelki bátorítást jelentett. Fiatal paptestvéreinket mindig az öreg papok megbecsülésére biztatta, mondván: Te is leszel öreg.

Sokszor mondta nekem és talán másnak is: Te leszel az én örökösöm. Nem vettük komolyan. Mégis sokat örököltünk tőle. Jóságos emberszívét, meleg paptestvéri szere- tetét, emberségét, betegek és öregek tiszteletét, becsületes helytállását. Ezeket a kincseket akarjuk őrizni és továbbadni, örökségül kaptuk a szeretetet. Sokszor a lelkünkre kötötte: a szeretet minden. Ezt adta és ezt kapta is.

Amikor hírül vettük halálát, azt mondtuk: Szegény Arthur atya! Azt hiszem, hogy nem jól és nem keresztényül beszélünk így. Vajon szegény-e, aki a siralomvölgyet felcseréli azzal a hazával, ahol nincs gyász, sem szomorúság? Szegény-e az, aki hosszú távoliét után és megfáradtán hazamegy, ahol az örök Főpap, az Úr Jézus ölelő karjai várják? Oltártestvére

MSGR. DR. CSERTŐ SÁNDOR (1913—1982)

Nagylózson született 1913. jan. 29-én, mint hatodik és egyben utolsó gyermek. A családot mély vallásosság, istenfélelem és szorgalom jellemezte. Rajta kívül még két testvére lett pap, egyikük domonkos szerzetes. Gimnáziumi tanulmányait a soproni bencéseknél végezte jeles eredménnyel. A Mária-kongregáció prefektusa volt. Ő is, mint két bátyja, Innsbruckban végezte teológiai tanulmányait szülei költségén. Fiat év alatt megszerezte a bölcseleti licenciátust és a teológiai doktorátust. Papi tevékenységét mint esztergomi egyházmegyés Dorogon kezdte káplánként. Egy év múlva Budapestre került az érseki hivatalba. 9 éven át várkáplánként és érsekhelynöki titkárként működött. Az Actio Catholica titkára volt. 1948-ban a római Szt. Tamás pápai egyetemen folytatta jogi tanulmányait. További pályafutása 1953-től a Hittani Kongregációhoz fűződött: arohivista, majd irodafőnök, 1969-ben pedig a Szentatya főügyésszé (promotor iustitiae) nevezte ki. Ratzinger bíboros, a kongregáció új elnöke nem engedte nyugdíjba: nagyon becsülte mint teológust és jogászt, aki képviselte a folytatólagosságot Seper bíboros halála után. Az osztrák kormány a nagy ezüstéremmel tüntette ki. II. János Pál pápa a Szent Péter bazilika protonotárius kanonokjává nevezte ki, és megbízta a káptalan titkárságával. 1980. dec. 10-én foglalta el kanonoki székét. 'Msgr. Sa- battani proprefektus a temetési miséjén mondott beszédében így emlékezett meg ottani működéséről: „Nyomban feltűnt a káptalan tagjainak személyének finomsága, nemessége, mindenki iránt tanúsított nagy tisztelete, igyekezete, hogy hasznára váljék a Bazilikának, szeretete a kórusima iránt, káptalani titkári megbízatásának hűséges véghezvitele, viselkedésének tökéletes fegyelmezettsége a veleszületett mértékletesség-érzékkel.“

Ugyanebből a gyászbeszédből értesülünk halálának körülményeiről:

„Múlt vasárnap (1982. aug. 22-én), ugyanebben az órában, ebben a Bazilikában pap- testvérünk, Msgr. Csertő Sándor vezette az ünnepélyes káptalani vesperást. A liturgikus ténykedést, mint mindig, megélénkítette sok hivő, főleg szerzetesnő öntudatos és aktív részvétele. Ö szokásához híven ünnepélyesen és bensőségesen vezette, gondosan intonálva a himnuszokat, antifónákat, responzóriumokat. Senki sem sejthette, hogy alig négy nap múlva a mennyei liturgiába vitetik. Földi életének utolsó órái is ehhez a Bazilikához kapcsolódnak, ami nincs jelentőség nélkül. Csütörtök reggel misézni jött ide, de erős rosszullét fogta el. Kicsit pihent, így be tudta mutatni a szent áldozatot. A sekrestyéből visszament a templomba hálaadásra. De amikor kimenni készült, a fő99