Szolgálat 56. (1982)

Halottaink - Buslig P. Gerő Huszig mechitarista (Buslig J.)

tervezte ennek újabb, átdolgozott kiadását. Résztvett az Országos Cecília Egyesület munkájában, az ország számos helyén és külföldön is sokfelé tartott előadást az egyházi zene kérdéseiről. A Nemzetközi Hymnológiai Társaság vezetőségi tagja volt, és az ő feladata lett volna az 1983. évi budapesti konferencia megszervezése, amelyre nagy lelkesedéssel készült.

Élete utolsó évtizedeiben tervszerű és alapos tudományos kutatást, adatgyűjtést végzett. Ennek bizonyítékai egymás után megjelenő könyvei és kiadós tanulmányai. Amint egyik utolsó előadásában említette: „Sorsunk Isten kezében van. Ö teszi rá a pontot. De míg élünk, kell, hogy tervszerű legyen életünk és munkánk!“ Egyik ilyen nagy terve volt a magyar liturgiatörténet, a másik a magyar egyházi zene történetének megírása. Hamarosan rájött, hogy ha nem csupán az eddigi eredmények összefoglalására akar szorítkozni, hanem újszerű és alapos munkát akar nyújtani, akkor megelőzően részlettanulmányokat kell végeznie. Ezért bejárta az ország szinte minden könyvtárát és levéltárát, ahol liturgikus vagy egyházzenei anyagot találhatott. Az egyes kódexekről, majd az egyes orgonaépítökröl, azután az egyes városok orgonáiról és egyes egyházmegyék zenei életéről szóló könyvei és tanulmányai tulajdonképpen nagy terveihez hordták össze az építőköveket. A Régi Magyar Orgonák című sorozatát pl. 10 kötetre tervezte (hat jelent meg belőle: Kőszeg, Győr, Szombathely, Pécs, Eger, Szeged). E sorozat után szerette volna megírni az egész magyar orgonaépítészet történetét. Kiadott kevésbé ismert régi orgonakottákat, ő készítette elő a régi magyar orgonák hanglemezfelvételeit, számos jeles orgonát tervezett vagy állított helyre, Pannonhalmán kis orgona-múzeumot szervezett.

1967-ben elsőként írta meg a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelő magyar ordináriumát, amely mindmáig a legelterjedtebb a világ katolikus magyarjai körében Csíktői Los Angelesig. Tanítványaira és barátaira vár a feladat, hogy félbemaradt művét folytassák, munkásságát és jelentőségét kellőképpen méltassák.

Január 2-i temetésén Kosa Ferenc joggal állapította meg róla, hogy elkötelezett ember volt, a magyar kultúra, a magyar történelmi múlt és mindenekelőtt a magyar rnusica sacra elkötelezettje. Erre tette föl életét.

Áment Lukács — Galambos Iréneusz

BUSLIG P. GERÖ HÚSZIG mechitarista (1915—1982)

Testvérem gyerekkorát részben Erdélyben, részben Budapesten töltötte. 1915. jan. 8-án Predeálon született. 19-ben édesanyjával és testvéreivel Budapestre került, ahol a család újra találkozott a háborúban megsebesült családfővel. Elemi iskolai tanulmányait Kőbányán végezte, majd 1926-ban, mint örmény származású, ösztöndíjasként kijutott Velencébe, a Szent Lázár szigetén levő örmény mechitarista kolostorba. 1933. aug. 20-án lépett be a szerzetbe. Szeminarista éveit Velencében töltötte, a filozófiát és teológiát Rómában, a bencések aventinói Pápai Egyetemén. 1938 karácsonyán szentelték pappá.

Szerzetespapi hivatása mellett nyelvésznek készült: anyanyelvét, a magyart irodalmi vonalon művelte, és az örményen kívül jó pár élő és holt nyelvet sajátított el.

Éveken át tanított a rend velencei és párizsi világi középiskoláiban (gimnázium, líceum). Évekig volt a két iskola gazdasági vezetője. Majd 18 éven át a Rend általános gazdasági vezetését látta el. Libanonba kerülve, a Rend ottani iskolájának létrehozásához látott. Időt, erőt nem sajnálva, megteremtette az anyagi feltételeket, azaz összegyűjtötte a szükséges adományokat, és egy 100 diák részére szóló bentlakásos kollégiumot hozott létre.

Utóbbi éveit a rend velencei és római kolostorában töltötte gazdasági ügyek intézésével és mint nyelvész egy nagy olasz—örmény szótár készítésével.

96