Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)
vevővel. (Ezek rekollekció-féle összejövetelek: a csoport estefelé jön elmélkedésre, misére, megbeszélésre, s olykor még éjszaka is folytatják a programot.) -110 rekollekciós napon (ugyancsak 1965 óta) 4615-en vettek részt, köztük elemisták is. Még hosszú lista sorolja fel a ház sokirányú tevékenységét. Mindez a munka most is folyik. 1980/81-ben pl. összesen 3528 személy fordult meg a házban, ebből 1180 a 34 hétvégi lelkigyakorlaton. Mária testvér nem emlegetett „nyugdíjat“. Még utolsó éveiben is le-lejárt a csoportokhoz, beszélt nekik a kezdetről, az útról és a Lélek csodás vezetéséről, öröm volt látni ilyenkor, hogy tud örülni a régi híveknek, magyar gyerekeinek ... Lélekben mindig fiatal maradt. Talán az első kanadai katolikus nővér volt, aki protestáns templom szószékéről beszélt, már évekkel ezelőtt, igazi ökumenikus szellemben. 91. életévében, 1980. dec. 8-án kapta az első szívrohamot. Átvitték a másik kitűnő hamiltoni magyar alapításba, a Szent Erzsébet öregotthonba. Itt kapta a második rohamot másfél év múlva. 1982. máj. 1-én, a munkás Szent József ünnepén hívta magához az Úr. Élete, gazdag munkássága beépült Kanada és a kanadai magyarok történelmébe. S. M. A TABERNÁKULUM ELŐTT A kezedbe vettél, Uram ... Jóságod a lelkem mélyéig megrázott. Még reszketek a felindultságtól... De jó a kezedben lenni. Valami szándékod van velem! Jó? Biztosan jó! Hiszen Tőled csak jó adomány származik. Még akkor is jó, ha csak egy kis időre emeltél föl. Még ha mindjárt vissza is teszel a földre. De nagyon remélem, hogy más a terved! Mert különben miért vettél volna föl? Miért nyitottál volna nekem, a szűkösségben élőnek, oly csodás távlatokat... Olyan jól megvoltam lenn. Megbarátkoztam a körülményekkel. A „szükséget feledtette, hogy Te velem voltál. Megtanítottál kevéssel megelégedni. Kis örömöket keresni és találni. A hiányokért gazdagon kárpótoltál. Nélkülözéseim kegyelemforrássá váltak, magam és talán mások számára is. Magányomban úgy voltál velem, mint még sohasem az életemben. Hogy mégis egy kicsit rab voltam, azt csak most látom. Az általad gyújtott reménysugár fényénél. Uram! a szívem mélyére látsz. Tudod, hogy szívesen maradok, ha azt akarod. De azt is tudod, hogy az első halvány kis reménysugárra, hogy kiszabadítasz, fölujjong a lelkem. Meddig, Uram, meddig tartasz kétség és remény közt a kezedben!? Énekelhetem nemsokára a Szúzanya énekét? Istenem! hányszor kísért a gondolat, hogy mindez csak hiú ábránd, fantázia ... Mondd, hogy nem az! Igazán itt voltál. Itt vagy! A kezedbe vettél, és valami csodálatosat művelsz velem. * Uram! Te nem ébresztesz hiú reményeket. Nem törsz össze. Benned nem lehet csalódni! Nem tudom, mit kérjek Tőled? Nem is nagyon akarok a jövőre 80
