Szolgálat 56. (1982)

Eszmék és események - Papi jellem

A papi küldetés igazi betöltéséhez elengedhetetlen föltétel a maximális jellem legfőbb teljesítménye: a megajánlott és soha vissza nem vont önfeláldozás. A papnak ugyanis rendelkeznie kell a mediátor önzetlenségével, a kapocsnak, a hídnak önzetlenségével. Ez pedig nem más, mint önfeláldozás. Rendelkeznie kell valódi apostoli lelkülettel, amelynek lényege szintén önfeláldozás: élni, dolgozni és felemésztődni másokért, mint a gyertya a fényért, mint a gabonaszem a termésért. A pap tehát teljesen Isten és tervei számára lefoglalt és megszentelt olyan maximális jellem, mely az emberileg lehetséges legszentebb, legnagyobb és legnehezebb feladatok végzésére van beállítva.

Ha valaki papnak készül, jellemlétének iránya az önzetlen közösségi szolgálat és az áldozat. Ebben kell gyakorlatoznia. De a nagy Nevelő, a Szentlélek Isten is ebben gyakorlatoztatja a tiszta szándékú levitát. És nemcsak a levitát. A fölszentelt pap is lassan érik be a tökéletes áldozatra; neki is sokat kell gyakorlatoznia ugyanabban. Ez természetes is, hiszen Krisztusnak magának is gyakorlatoznia kellett.

A gyakorlatozás legfőbb területe az ember-papnál, illetve papnövendéknél az önértékelés, az érzések és az önakarat. A feszült öntudatnak, az önelégült érzéseknek, az önös akaratnak egyszerűsödésben, alázatos meghajlásban, Krisztus tárgyilagosságához való simulásban kell megnemesülniök és Krisztus nagy küldetésében kell asszimilálódniok.

b) Nagy problémánk

A papi rend szentsége kiemelt bennünket emberies önérdekeink világából és a legmagasabbrendű közjó önzetlen munkásaivá jellegzett. „Omnia opera mea Regi!"

Maradt mégis bennünk az ádámi ember gyarlósága. A papszentelés ebből a szempontból nem teremt új embert. Nem mentesít régi hibáktól. Az előző élet szokásai visszajárnak mint kísértetek.

Minthogy pedig az elvállalt nagy papi küldetés fönnáll és teljesítést sürget, minél becsületesebb a pap, annál inkább feszültséget él meg a vállalt és a betöltött hivatás között. Lassan legfőbb megpróbáltatása lesz Krisztus papjának önmaga elviselése s az a tudat, hogy Krisztus művének talán ő a legfőbb gátlása. S ez valóban így is van, ha nem érti e probléma föloldásának titkát.

c) A megoldás

Alázatos Krisztus-szeretetben van az előbbi nagy feszültség megoldása. Olyan Krisztus-szeretetben, amilyen az Egyház első emberi fejénél: Péternél volt.

Péter, szeretsz-e engem?

Te tudod, Uram, hogy szeretlek Téged.

Nem emelem már magam senki fölé. Nyomorúságom megtanított szerénységre, helyes önértékelésre. 1

De semmiségem tudatából kinőtt Krisztus kizárólagos és önzetlen szeretete. S Érette s Benne minden léleknek szeretete. önzetlen, szolgáló, áldozatos,

70