Szolgálat 56. (1982)

Az egyház szava - A Szentatya a magyar püspökökhöz

naponta küldenek Istenhez Krisztus helytartójának és az egész Egyháznak javára, felajánlva nehézségeiket és a korukkal járó bajokat az egész világ üdvösségéért. Kérem a nagyirgalmú Istent, hogy ezeket az idős és talán már a vég felé közeledő szolgáit és szolgálóit töltse el égi vigasztalással, és erősítse meg.

E kínálkozó alkalommal érintenem kell aszemináriumokés aszent hivatások témáját, — ezek ügyét szívből ajánlom állandó és szorgos gondotokba, bármennyi fontos elfoglaltságotok van is.

Emlékezzetek továbbá Krisztus szavaira: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra“ (Lk 10,2). Tegyetek hát megfelelő kezdeményezéseket egyházmegyéitekben az imádság megsokszorozására, hogy Isten kegyeskedjék sok és nagylelkű munkást küldeni a lelkek üdvössége művének véghezvitelére. Különösen pedig fáradozzatok kitartóan, hogy a szemináriumok legyenek szilárd és hamisítatlan lelki és szellemi nevelés székhelyei a papi szolgálatra meghívott fiatalok számára, nem hanyagolva el azokat, akik a hadseregben katonáskodnak.

Végül a hivők szélesebb rétegére tekintve, ajánlom, neveljétek őket úgy, hogy egyre jobban részt vegyenek a pásztorok püspöki gondjában, vállalkozó szellemmel, amint keresztségük és általános papságuk megköveteli, és a II. Vatikáni Zsinat irányelvei parancsolják.

Tisztelendő Testvérek, veletek együtt akartam elmélkedni örömeitekről, aggodalmaitokról és gondjaitokról. Krisztus helytartójánál senki sem becsülheti többre bölcsességteket és szilárdságtokat, mint a nyáj atyáiét és mestereiét, amelyet az Úr mindegyikőtökre bízott. Mikor most istenhozzádot mondok nektek, szeretnélek testvérien bátorítani. Viseljétek szíveteken, hogy egyházmegyétekben meglegyen az igazi keresztény hit tanúságtétele, mind a papság részéről — amely legyen kiváló az egységben, a jámborságra és mások üdvösségére való törekvésben —, mind a világiak részéről: ők legyenek jól képzettek, Istenhez és az Egyházhoz hűségesek. Ti pedig dolgozzatok azon, hogy a püspökkari konferencia kellő kezdeményezéseivel kialakuljanak a lelkipásztori munka közös elvei, nagylelkűen kölcsönös segítséget nyújtsatok egymásnak, határozott programot adjatok a lelkipásztori kérdések megoldására, s a rendelkezésre álló eszközöket és erőket bölcsen elosszátok. Szent Péter apostol buzdító szavait intézem hozzátok: „Legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven ... S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját“ (1 Pét 5,2-4).

örömest erősítem meg ezeket az érzéseimet különleges apostoli áldásommal, amit egyben szívesen adok papjaitokra és szemináriumi növendékeitekre, a szerzetesekre és szerzetesnőkre, valamint Magyarország minden keresztény hívőjére; kérlek, fejezzétek ki nekik, milyen szeretettel ölelem szívemre egyenként mindnyájukat. Különösképpen üdvözöljétek nevemben mindennemű jókívánságommal azokat a polgártársaitokat, akik nem vallanak egy hitet veletek.

62