Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Vecsey Lajos: Szent Szeverin

tartóedényben, amikor az összes szükséget szenvedők megfelelő mennyiséghez jutottak, hasonlóan Elizeus próféta csodájához.

Szent Szeverin szervezett segélynyújtása, tekintettel az akkori zilált viszonyokra, rendkívüli sikert jelentett, ha a szükséget, nyomort teljesen eltüntetni nem is tudta. De a lakosok megértették az idők jelét, felismerték Szeverinben az „Isten emberét“, „Isten szövetségesét“, s bármily nehezükre esett is, a tizedet beszolgáltatták. Az anyagi helyzetben mutatkozó javulásnál Szeverin szemében fontosabb volt az erkölcsi jobbulás, amely az anyagit kísérte. A Szent három évtizedre terjedő missziója Noricumban nem volt hiábavaló. Megmutatta a világnak, mire képes az apostoli, szent buzgalom, akkor is, ha az emberek és nemzetek útját földindulás kíséri, és minden összeomlással fenyeget.

Ha most 1500 év távlatából tekintjük Szent Szeverin életét és élete művét, szinte meglepően hasonló állapotokat találunk a jelen korban, összehasonlítva az akkori korviszonyokkal: létbizonytalanság, terrorcselekmények, az erkölcsi kötelékek meglazulása, erőszak és milliók nyomorúsága. Ebben a kaotikus állapotban Szent Szeverinnek nemcsak az osztrák néphez van üzenete, mint „Ausztria védőszentjének“, „első osztráknak“, „a haza atyjának“, hanem az egész világ számára. Az ő élete példa legyen mindnyájunk számára, hogyan kell és lehet az egyesek és népek nyomorán enyhíteni. Szeverin, akit „a politika szentjének“, „az államférfiak védőszentjének“ és „a Karitász védőszentjének“ nevezhetünk, arra tanít bennünket, hogy minden ember csak Isten útjait járva tudja betölteni méltóan hivatását, akár a családról, vagy a munkahelyről, hivatalról vagy államférfiúi állásról van szó. Mint az emberi jogok védője és a szegények ügyvédje, bátor kiállást követel különösen a vezető emberektől. Szeverin tanítása szerint a politikai döntéseknél, megbeszéléseknél, tárgyalásoknál kell, hogy mindig a megértés, a béke szellemében járjunk el, az erőszak mellőzésével. Nem elég csak látni a szegények, hazátlanok, nélkülözők, elnyomottak, betegek szenvedését, hanem megoldást kell keresni, segíteni s az ínségen enyhíteni azáltal, hogy minden éhezőben, nélkülözőben magát Jézus Krisztust szemléljük. Ezáltal nyer adományunk, szeretetszolgálatunk abszolút értéket.

Milyen más lenne a világ képe, ha megértenők s megszívlelnék tanítását, amely három szóban foglalható össze: „Imádkozzatok, böjtöljetek és gyakoroljátok az irgalmasság cselekedeteit!“

Egy személyes lény annál érettebb, minél inkább tud szeretni. Érettnek lenni annyit jelent, hogy képesek vagyunk kilépni önmagunkból. Minden személytelen lény akkor jut érettségre, ha betölti határait: a személy azzal érik meg, ha átlépi határait, mert határai a végtelenbe nyúlnak. Teljes érettségét pedig akkor éri el, ha a végtelen, személyes Isten magához veszi, és vele egyesül az odaáti életben. Érettnek lenni annyi, mint e felé a végső állapot felé nőni. Gyermekinek lenni azt jelenti, hogy éretlenségünk tudatában hagyjuk: vezessen a szeretet érettségre. Gyerekesnek lenni azt jelenti, hogy életünk magatartásaként megőrizzük és önzőn védelmezzük az éretlenséget. (Michael Horatczuk.)

58