Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Kis Monika: A szegény és a gyermek

a Gondviselés a szegénység színskálájának egy részét még egyszer, vastagon aláhúzza a jelen és a jövő számára: bár akarnánk élni velel ...

Esett már róla szó, de még nem tárták fel eléggé Assisi Szent Ferenc és Lisieux-i Szent Teréz mély szellemi rokonságát. Szent Ferenc a szegény Krisztust egy lovagkori Úrnő alakjában személyesítette meg. A gesztusnak azonban, amellyel ez után a szimbólum után nyúl, több összetevője van. Szerepet játszik benne a kor levegőjén kívül anyjától örökölt délfrancia temperamentuma: az aranyló Provence hímporát őrző könnyedsége, játékossága, költőisége. Hozzájárul, hogy vérbeli lovag, s minden megnyilatkozásában nagyúr. De van ebben az Úrnő-választásban valami finom szemérem is: a Jókedvű Adakozó nem tárja fel, inkább virágos köntösbe öltözteti kemény, elkötelezett életét, Krisztusa lábanyomában fakadó szenvedéseit. Nem komor ábrázattal böjtöl, hanem inkább „megkeni fejét és megmossa arcát.“ Megfeszítettségének láttatása helyett inkább dalol. Nekigyürkőzés helyett inkább féltérdre ereszkedve rózsaszálat nyújt át a Kedvesnek. Van ebben a kicsiny mozdulatban valami, ami édestestvére a terézi „kis útnak". E két vallási géniusznak jut jókedvéből-szellemébói arra, hogy könnyed mozdulattal, a minimummal maximumot adjon. Mindig ez volt minden művészet csúcsfoka.

Ferenc és Teréz abban is egyek, hogy mind a ketten a „kicsit“ választották a nevük elé állandó jelzőnek. Mindkettőjüknél alázat, emberi nyomorúságuk belátása és vállalása sugallta ezt a szót. Mindketten szerették különös előnevü- ket, és ragaszkodtak hozzá. És mikor erre az alázattal fogadott nyomorúságra alászállott az Irgalom és Szeretet ingyen-adott kegyelme, oda nem adták volna már ezt a kicsinységet a világ minden nagyságáért sem.

A „kis út“ értelme is ez. Teréz nem kicsinysége és erőtlensége dacára akar Istenhez jutni, hanem éppen ezek révén. S mivel a bizalommal és Istenre hagyatkozással vett kicsinység és erőtlenség számára felfakadnak az irgalom és a szeretet forrásai: bizonyos benne, hogy hamarabb célhoz ér, mintha bármekkora emberi nagyságra vagy hatalomra hagyatkoznék.

S ennek szimbóluma: a gyermek. A gyámoltalan, a gyenge, akinek a kicsinysége váltja ki a szülői szív gyöngédségét. Aki nem kérdez, nem nyugtalankodik, hanem magától értetődőnek veszi, élvezi és viszonozza a felé áradó szeretetet. De ez a gyermek Teréznél nem ártatlan, tapsikoló baba, hanem bukdácsoló, ügyetlen kis lény; elesik, sír-rí, bemaszatolja magát, széttép és széttör mindent maga körül. Ebben a gyermekben vállal Teréz szolidaritást a bűnösökkel, a szenvedőkkel, a degeneráltakkal, a „kis lelkekkel“, szélesre tárva előttük a bizalom és az Istenre hagyatkozás kapuját.

Yves Congar fárosznak nevezte öt.

Az egész Ó- és Újszövetségen végigvonul, hogy a szegény és a gyermek kapcsolatban van Istennel. Az Atya hallgat rá, és neki nyilatkoztatja ki magát. A Fiú annak ígéri meg a mennyek országát, aki az ő szavára szegénnyé és gyermekké válik. A Lélek a szegénynek és a gyermeknek ad szívet és fület a másik ember számára: szolgálni is csak ő tud: azzal, ami és azzal, ami52