Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Carlo Maria Martini: A „presbiter“
gyakorlatos napok munkája), hogy szilárdak és tökéletesek, teleioi legyetek, és mindenben megvalósítsátok Isten akaratát.“ Tehát a lelki fegyelem célja az, hogy szilárd, tökéletes, „kész", mindenben Isten akaratát teljesítő embereket képezzen ki; és ez János igehirdetésének sajátos célja. A zsidókhoz írt levélnek egy szakasza (6,1-3) is elénk állítja a tökéletességnek ezt a fokát: „Ezért mellőzzük Krisztus tanításának elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra“ — a görög szöveg szerint: „epi tén teleióteta“, foglalkozzunk azzal, ami inkább „teleiosz“, ami teljesebb, tökéletesebb. „Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását. Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.“ íme, hol helyezkedik el (legalábbis úgy tetszik nekem) János igehirdetése: ezen a második fokon, ahol már sok mindent ismer az ember, s azért inkább arról van szó, hogy a helyzetek szívébe hatoljunk. Az a szakasz, amely talán mindegyiknél jobban összefoglalja János igehirdetésének az újszövetségi szellemben elfoglalt helyét (ha nem csalódom), a korintusiakhoz írt első levél 2,6-16, különösen 6-7-8. verse. 1Kor 2,6: „A tökéletesek (teleioi) körében mi is bölcsességet hirdetünk (tehát gnosztikus beszédről van szó). Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet öröktől fogva megdicsőülésünkre szánt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül.“ Milyen alapvető jelzéseket tartalmaz számunkra ez a vers? 1) Mindenekelőtt: létezik olyan bölcsesség, amely a buzgó és megvilágosodott tanítvány sajátja. Erről a bölcsességről szándékozik beszélni Szent Pál. Tehát létezik és rendelkezésünkre áll, abban a mértékben, ahogyan Isten meg akar ajándékozni vele. 2) Ez a bölcsesség nem e világé. Vagyis nem szerezhető meg áron, még olvasás, társalgás, tanulmányok, kutatások árán sem, mert nem emberi cselekvés hatékonyságából ered. Nem e világé, és nem hajt hasznot e világnak. Nem is olyan bölcsesség, amit azért szerzünk meg, hogy majd jól beszéljünk mások előtt, jól prédikáljunk, jól adjunk lelkigyakorlatot. Ez a bölcsesség túl van minden számításon, amire kísértésünk támadna. Nekünk szóló bölcsesség, de nem e világé, sem e világ fejedelmeié, azaz nem olyan fajta, amit mindenféle erővel, jövedelemmel, szerzéssel és cselekvéssel akarnának belénk ültetni, hogy eszközzé tegyék, mint minden más dolgot, amivel élni tudunk. 3) Hanem isteni, titokzatos, rejtett bölcsességről beszélünk. És itt, azt hiszem, figyelmesen elmélkedhetnénk ezen a „titokzatos, rejtett" jellegen. Vagyis létezik egyfajta bölcsesség a keresztény életben, ami gyakran rejtve van szemünk elől, nem azonos semmi cselekedetünkkel és megvalósuló gondolatunk32
