Szolgálat 56. (1982)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Az önszeretet és a felebaráti szeretet kapcsolata

hogy ő igenis mennyire értékes és fontos személy. Ezért éhezi a futó szerelmek mámorát, koldulja az elismerést és önmaga felmagasztalását; állandóan növeli gazdagságát, mert azt reméli, hogy a több birtoklása révén önmaga is értékesebb lesz. Gondoljunk csak arra, hogyan fejezi ki az amerikai angol nyelv valakinek a gazdagságát. Hughes úr vagyonának nagyságát így határozzák meg: „Mr. Hughes is worth three hundred million dollars“. Ez szószerint lefordítva annyit jelent, hogy Hughes úr háromszáz millió dollárt ér. íme a nyelv pontosan kifejezi a kapitalista társadalom egyik alapvető hittételét: annyit érsz, amennyi pénzed van.

Fontos meglátása a modern pszichológiának, hogy a fejlődésében megrekedt, éretlen ember (hagyományos kifejezéssel azt is mondhatnánk, hogy a bűntől terhelt ember) nem azért nem szereti embertársát, mert túlságosan szereti önmagát, hanem éppen ellenkezőleg: azért nem tudja a másikat elfogadni, mert titokban gyűlöli önmagát. Hogyan is tudná mások emberségét értékelni, mikor a sajátját elveti? S ezt a szinte kényszerű önelvetést saját erejéből nem tudja legyőzni. Minél inkább felmagasztalja önmagát a többi ember előtt és a többi ember rovására, minél inkább embertársait félretolva igyekszik előrejutni, annál inkább érzi a lelke mélyén, hogy csak elvetést és büntetést érdemel. Az értéktelenség érzése ugyanakkor további nagyratörésre és a többiek félresöp- résére ösztönzi. Ha ez a dinamizmus követi önnön törvényét, az önbecsülés és önszeretet hiánya egyre nagyobb embergyűlöletre vezet, az embergyűlölet pedig megerősíti az illető gyanúját, hogy valóban nincs benne semmi szeretetre méltó. Howard Hughes, a hetvenes években elhalálozott amerikai milliomos klasszikus példája ennek az önromboló folyamatnak. Sikeres vállalkozóként kezdte, de a felhalmozott vagyonban és hatalomban nem talált kielégülést; ugyanakkor vagyon- és hatalommániája képtelenné tette emberi kapcsolatokra. Egyik szállodája legfelső emeletén, mindenki elől elrejtőzve élt, néhány alkalmazottján kívül senki sem láthatta. Végül is óriási gazdagsága ellenére mindenkitől elidegenedve, elhagyatva halt meg. Kórházi kezeléssel meg tudták volna menteni, de az utolsó percig nem volt hajlandó kórházba menni, annyira félt az emberektől. Nem mindenki jut el ilyen végletes fokára az ön- és embergyűlöletnek. De minden ember életében megtaláljuk a kettő összefüggését: minél kevésbé tudja önmagát elfogadni, annál kevésbé képes a másik ember elfogadására.

Ha a megváltást még meg nem tapasztalt ember nem is használja ki embertársát saját gazdagságának, nagyságának és élvezetének növelésére, aligha tudja elkerülni a farizeus kísértését: saját bűneit maga elől is eltagadva köny- nyen megbotránkozik a másik ember vétkein. Minthogy sikeresen elmenekült az önismeret elől, elégtétellel állapítja meg, hogy ő igazán „nem olyan, mint a többi ember“ (Lk 18,11). Mindig fel tud sorolni egy hosszú bűnlistát, amely csak a másik emberre érvényes. Ezért joggal úgy érzi, hogy a többi ember felett áll. S ha más erények mellett még az alázatosságra Is igényt tart, akkor lelki felsőbbrendűségét nem is fitogtatja, pusztán lelke titkos kamrájában, önmaga előtt tetszeleg vele. Az ilyen ember lehet igen buzgó pap vagy világi apos16