Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - Levelesládánkból

meg, Nova c. püspöke, tehát tuniszi püspök! ö maga jelmondatként a legyilkolt fejedelem-bíboros jelmondatát vette át, Báthory Endréét: „Frustra vivit, qui nemim prodest — Hiába élt, ki senkinek sem használt.“ Vele akkor ismerkedett meg, amikor csíkszentdomonkosi plébános volt. Maga a szentelés de. 10-től déli 1-ig tartott, majd a palota nagytermében tisztelgés, du. 2-től díszebéd szemináriumunk új ebédlőjében. Természetesen nemcsak lélekben, de szóban is — a legtöbb beszédben is — mindig jelen volt elhunyt püspök urunk, aki éppen egy éve halt meg. Míg él az új püspök, egybeesik tehát az ő halálának emlékezete az új püspökszentelés emléknapjával. A szenteíés után lucernáriumot végeztek lelke üdvéért, és levonultak a kriptába sírjához.

Nagyvárad: Mintegy 40 év óta most volt újra papszentelés a váradi székesegyházban. 1982. jan. 24-én szentelte itt föl Bálint Lajos gyulafehérvári segédpüspök úr három diakónusunkat, egy moldvai és két szlovák származású teológust. Székesegyházunk zsúfolva volt. Moldovából közel 60-an jöttek. A szlovákok is egész csapattal érkeztek. A Püspök úr közvetlen szavai után vette kezdetét a szentelés sok pap segédletével. Szlovák Mária-énekeket énekeltek lelkesen, szépen. A megható ünnepség a pápai himnusz eléneklésével ért véget. Az egyházmegyei iroda kiüresített négy termében mintegy 100 személyes agapé volt. A nyáron még hat kispapunkat fogják pappá szentelni. Adjon a jó Isten még sok hivatást. (NB Erdélyben az idén 27 papot szenteltek! Szerk.)

Csíksomlyó, hétköznap: A búcsúk, hangversenyek, bérmálás lejártak. Egyik reggel fekete fellegek tőgyeitek a Hargita felett, pipált a Kis-Somlyó is. A faleveleket fonákjukra fordította a szél. Szerencsém, hogy a Táltos (kis autóm) még nem reagál a frontbetörésre. így a szokott időben útnak indulhattam a misére barátnőimmel. A templomhoz közeledve, öreg nótabélést, egy kehes kántort kerültünk el. Szemközt egy vak anyóka pálcájával tapogatta a harangszó irányát. Mögötte igyekezett 90 éves őrangyala, de a csúz nem engedte kisebbíteni kettőjük távolságát. Egy öreg bácsika, szalmakalapjába kapaszkodva, talán az Úrangyalát mondta, hogy az irányt el ne tévessze. A bórvíz felől menyecskés lépésekkel iramodott volna Katica néni, ha asztmás tüdeje nemcsak beveszi a szelet, hanem legalább a fölösleget le is adja. A kórház éjjeliőre ásítozva bandukolt át a szomszédból, hogy napját, illetve szolgálatát a megszokott módon fejezze be. Két hervatag kedélyű kislány többszöri sikertelen felvételijének súlyával érkezett a helyre, ahol Romuáld sekrestyés fráter, az egyetlen „fiatal“, mindent egymaga készített elő a megszokott pontossággal. Mint helyettes házfőnök és mindenes bekapcsolta a hangszórókat, és rányitotta a könyvet a neki tetsző kezdő énekre. Harangszóra elévezette kriptája széléről az öreg nyugdíjas papot. Még térdhajtani is segített neki, s végig koncelebrálta anyanyelvű „újmiséjét“. Néhány akkord után felharsant az egész templomot betöltő hangerővel, hogy „Futva jöttem elibéd szentélyedbe, Isten.“ Na, mondom, ez a Romi megtréfálja még a jó Istent is. Igaz, hogy nagy volt az igyekezetünk, de a futáshoz legalább tatár betörés kellett volna.

Tarnovban, Bem apó szülőföldjén, bementünk a székesegyház múzeumába, ahol csodálatos középkori fafaragásé szobrokat láttunk. Különösen egy Pietá ragadott meg: Jézus élettelenül fekszik Mária ölében, feje, jobb karja lecsüng. A Szűzanya viszont áthajol a testen, és valami egészen különös tekintettel, szinte szigorúan néz Jézusra. Mint amikor egy anya rászól gyermekére: „no, most már elég legyen ebből! Légy szíves és támadj fel!“ Mosolyognom kellett, és nem tudtam elszakadni ettől a szobortól. Közben azt gondoltam, a Szűzanyától ki is tellett, hogy így fogta fel az egészet. Az első csodát is ő provokálta ki Jézusból. Még hozzá bort csináltatott... ! Szóval nekem azóta szent meggyőződésem, hogy a Szűzanya hite kellett a feltámadáshoz is, mert más akkor még nem igen hitt benne. Kár, hogy képet nem tudtam szerezni, de soha el nem felejtem azt az arcot, és mindig igen nagy jókedvvel gondolok rá.

82