Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - A pápa újabb külföldi útjai

akarja. „Nem állunk olyan elrettentő látványok előtt, mint Hirosima vagy Na- gaszaki; mégis minden alkalommal, amikor emberek életét tesszük kockára, olyan gépezeteket hozunk működésbe, amelyek ezek felé a katasztrófák felé visznek, veszedelmes, ártó és embertelen utakra indulunk. Ezért ebben a pillanatban az emberiségnek ismételten kérdést kell intéznie magához a háború abszurd és mindig igazságtalan jelensége felől. A halál és a fájdalom e színjátéka láttán csakis a tárgyalóasztal maradhat meg, amellyel ki lehet és ki kell kerülni.“ — Buenos Aires székesegyházában mindenekelőtt a papsággal, szerzetesekkel és szeminaristákkal találkozott a Szentatya. Ezután az elnöki palotába ment, és beszélgetést folytatott Galtieri elnökkel — aki már nem sokáig maradt lakója ennek a palotának —, a junta tagjaival és családjukkal. Délután elutazott a közeli nagy kegyhelyre, Lujanba, s ott mondott ünnepi misét. Homíliá- jában a „nehéz pillanatok zarándoka“, ahogyan magát nevezte, a keresztet, „a szenvedés és a szeretet legnagyobb tanszékét“ és az alatta álló Szűzanyát állította hallgatói elé az evangélium (Jn 19,26) nyomán. Még aznap este vonaton visszatért a fővárosba. Másnap találkozott Argentina püspökeivel és a latinamerikai püspöki karok elnökeivel. Felhasználta az alkalmat, hogy a chilei püspökökkel üzenetet küldjön Chilének. Telefonon beszélt a chilei elnökkel is. (Tudvalevőleg a Szentszék a két ország közti birtokkonfiiktus megoldásán fáradozik.) Délután szabadtéri misét mondott, s utána nyomban útra kelt Róma felé, ahová másnap délelőtt érkezett meg. Délben már ott mondta az Angelust, újból a békéről szólva, ezúttal már Libanonban is, amelynek érdekében azóta is drámai felhívásokat intézett a világhoz, s jún. 29-i ünnepi miséjét is értük mutatta be, ha már felajánlott látogatása egyelőre lehetetlen.

A béke és a nemzetközi kapcsolatok jegyében állt a jún. 15-i genfi látogatás is. A pápa tavalyi svájci útját a májusi események megakadályozták. Most legalább a Genfben székelő nagy nemzetközi szervezeteket akarta fölkeresni. Még felsorolásuk is hosszú lenne. Ezen az egy napon a Szentatya tíz beszédet mondott el. Legfontosabb volt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 68. közgyűlésén tartott nagy beszéd, amelyben a „Laborem exercens“ körlevélben is kifejezett eszméket fejtegette. Szóit a munkások és a munkaadók, a kormány- küldöttségek, a nemzetközi katolikus szervezetek, a Vöröskereszt stb. képviselőihez, fölkereste az atomkutatás európai központját, ahol azt kötötte a dolgozók szívére, hogy hozzák összhangba a technológia értékeit a lelkiismeret értékeivel. Látogatásának koronája a délutáni szentmise volt. A kiállítások palotájának nagytermét erre az alkalomra hangulatos templommá varázsolták. A pápa figyelmesen alkalmazkodott vendéglátóihoz: a négy szép modern svájci kánon egyikét mondotta (használatukat magyar fordításban hazánknak is engedélyezték bizonyos alkalmakra), és kézbe is áldoztatott. A liturgiát nagy gonddal állították össze. Homíliájában a pápa az igazságosságról és a szeretetröl beszélt. „Nincs igazi vallásosság az igazságosság keresése nélkül; nincs igazságosság szeretet, tevékeny szeretet nélkül." Áldás után azonnal a repülőtérre ment, és az éjszakai órákban visszaért Rómába.

69