Szolgálat 55. (1982)

Az egyház szava - Egyházatyák Jézus Krisztusról

ka, hogy valamiképpen közölje velünk, kiterjessze ránk és folytassa bennünk és egész Egyházában titkait: mind kegyelmeivel, amelyeket elhatározása szerint kioszt nekünk, mind pedig a hatásokkal, amelyeket akarata szerint ezek a titkok tesznek ránk. így akarja őket beteljesíteni bennünk.

Ezért mondta Szent Pál, hogy Krisztus az ő egyházában lesz teljessé, és mi mindnyájan hozzájárulunk felépítéséhez és „teljeskorúságához“, ti. ahhoz a titokzatos életkorhoz, amelyet titokzatos testében tölt be, s amely csak az ítéletkor éri el teljességét. Másutt pedig ugyanez az Apostol azt mondja: „testében kiegészíti, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik“.

Ilyen módon rendezte el Isten Fia, hogy minden életállapota és titka beteljesedjék és kiegészüljön bennünk. Véghez akarja vinni bennünk megtestesülésének, születésének, rejtett életének titkát, amikor kialakul bennünk és újra megszületik lelkűnkben a szent keresztség és az isteni eukarisztia szentsége által, és eléri, hogy mi is lelki és benső életet éljünk, olyat, amely vele „el van rejtve az Istenben“.

Szenvedésének, halálának, feltámadásának misztériumát pedig úgy kívánja véghezvinni bennünk, hogy úgy intézi: vele és benne szenvedjünk, haljunk meg és támadjunk fel. Végül dicsőséges és halhatatlan életállapotát is be akarja teljesíteni bennünk, amikor megvalósítja, hogy vele és benne dicsőséges örök életet éljünk a mennyben. így akarja többi életállapotát, többi titkát is beteljesíteni és kiegészíteni bennünk és Egyházában, akarja, hogy közölje őket és részt engedjen belőlük, hogy bennünk folytatódjanak és általunk terjedjenek.

Ilyenformán Krisztus misztériumai csak a végén válnak teljessé annak az időnek, amelyet ő maga szabott meg beteljesedésükre bennünk és az Egyházban, azaz a világ végén.

VI. Pál pápa manilal beszédéből (1970. nov. 29.)

„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.“ Mert erre küldött ő, Krisztus maga. Apostol vagyok, tanú is vagyok. Minél távolibb a cél, minél nehezebb a megbízatás, annál hevesebben „sürget a szeretet“. Hirdetnem kell az ő nevét: Jézus a „Krisztus, az élő Isten Fia“; ő nyilvánította ki nekünk a láthatatlan Istent, ő „minden teremtmény elsőszülötte“, ő az, „akiben minden fennáll“. Ő az emberek Mestere és Megváltója: ő az, aki érettünk megszületett, meghalt és feltámadt.

Ö a történelemnek és minden dolognak központja; ismer bennünket és szeret, életünk társa és barátja, a fájdalom és a remény férfia; ő az, aki majd újra eljön, végső bíránk lesz, és — bízunk benne — életünk örök teljessége, boldogságunk.

Sohasem szűnök meg róla szólni: ő a világosság, ő az igazság, sőt „út, igazság és élet“; kenyér ő és az élő víz forrása, éhünket-szomjunkat csillapító: pásztor, vezér, példakép, vigaszunk, testvérünk. Hozzánk hasonlóan — nálunknál jobban - kicsiny volt, szegény, megalázott, dolgozó, elnyomott, szenvedő.

5

65