Szolgálat 55. (1982)
Az egyház szava - Ökumenikus összejövetel Canterburyben
Századunk látta a kíméletlen zsarnokság létrejöttét az erőszak alkalmazásával és az igazság cinikus semmibe vételét. Hisszük, hogy az ilyen, erőszakon és hazugságon alapuló erők önmagukat roncsolják szét. Az a birodalom, amelyről Urunk Jézus Krisztus beszélt, önfeláldozó szereteten épül; és ez a szeretet a bánat és szenvedés helyeit is a remény jeleivé tudja tenni. Szentséged honfitársára, Maximilian Kolbe papra gondolunk, aki egy másik helyett halt meg Auschwitz poklában. Hálásan emlékezünk saját érsektársunkra, az ugandai Yananillewolra, aki a legrosszabb körülmények között is Krisztus szeretetének és igazságosságának birodalmáért dolgozott, akinek halála ma is ösztönző erő számunkra, és mélyebben fogja befolyásolni a jövőt, mint elnyomóinak élete. Megemlékezünk századunknak, a mártírok századának minden vértanújáról. Ók megerősítették Krisztus egyházát abban a meggyőződésben, hogy legyünk bár a borzalmak helyén, a világ koncentrációs táboraiban, börtöneiben, nyomornegyedeiben: az egész teremtésben semmi sem szakíthat el bennünket Isten tevékeny és alkotó szeretetétől, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha megemlékezünk erről a kezdetről Urunk Jézus Krisztusban, ha vállalni tudjuk az ő útján való járás szenvedését, ha túl tudunk tekinteni azokon a történelmi vitákon, amelyek oly tragikusan eltorzították Krisztus egyházát és annyi keresztény energiát pusztítottak el, — akkor jutunk igazán olyan hitre, amely méltó a megünneplésre, mert képes újjáalkotni a világot. Istennek legyen hála. Amen. II. János Pál beszéde 1. A szentírási szakaszok, amelyeket Runcie érsek és én az imént felolvastunk, János evangéliumából valók, s Urunk Jézus Krisztusnak szenvedése előestéjén mondott szavait tartalmazzák. A tanítványaival elköltött vacsorán így imádkozott: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21). Ezekre a szavakra különlegesen rányomja jegyét Üdvözítőnk húsvéti misztériuma, szenvedése, halála és feltámadása. Bár csak egyszer ejtette ki őket, fennmaradnak minden nemzedéken át. Krisztus szüntelenül imádkozik Egyházának egységéért, mert ugyanazzal a szeretettel szereti, amellyel az utolsó vacsorán vele levő apostolokat és tanítványokat szerette. „Nemcsak értük kö- nyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem“ (Jn 17,20). Krisztus isteni látóhatárt tár ki előttünk, amelyben ott az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Jelen van az Egyház legmélyebb misztériuma is: az Atya, a Fiú és a Szentlélek közti szeretetegység beárad azok szívébe, akiket Isten magáénak választott, és ez a forrása az ő egységüknek. Krisztus szavai különleges erővel visszhangoznak ma ebben a megszentelt székesegyházban, amely a nagy misszionárius, Szent Ágoston alakját idézi, 57
