Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Liptay György: Szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre

férfiegyéniségre jellemző képek. A liturgia ezért is alkalmazza ezt az éneket előszeretettel a Keresztelő alakjára, aki éles kard és hegyes nyíl az Úr ügyének védelmében. Áll viszont a legtöbb kitétele az Emberfiával kapcsolatban is, aki azért szenvedi el a halált, hogy „Isten szétszóródott gyermekeit egybe- gyűjtse“ (Jn 11,52), vagyis az ének szavai szerint: visszavezet, fölemel, célhoz segít, megszabadít, helyreállít, örökséget oszt.

A két nagy kép Izajásnál (50,4-9; 52,13—53,12) méltán viseli az elnevezést: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Izajás próféta szerint. Nagyhéten mindenkor bőségesen merítünk ebből a prófétai forrásból. Látjuk a megvetettet, az utolsót az emberek között, akit nem becsültek sokra, pedig a mi betegségeinket viselte, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; az Úr az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát; megkínozták, és ő alázattal elviselte; mint a leölésre, nyírásra vitt juh ki sem nyitotta a száját (Iz 53,3kk). Mennyire jól értette az apostoli egyház ezeket a helyeket, mutatja az etióp udvari ember megtérése, akinek Fülöp éppen ezt a helyet magyarázza meg a rövid keresztelési oktatásban, és hirdeti a szöveg alapján Jézust, az Isten Bárányát.

A bensőség és elmélyültség képeit találjuk Ezekjeinél. Mondatai az új szívről és az új szellemről szólnak (Ez 36,26kk; 11,19; 18,31). Az engesztelésnek itt megjövendölt lelkülete mindenkor otthonos volt és marad a Jézus Szíve-tisz- teletben. Dávid igaz fiában pedig a jópásztor képe válik valósággá: Egyháza új lelki ország az idők végezetéig (Ez 34,23kk). Közös gondolatkincse Izajással és Jeremiással a jópásztor gondolat: az Úr mint pásztor legelteti nyáját, bárányait karjára veszi és ölében hordozza (Iz 40,11), pásztorként összegyűjti és őrzi a nyáját (Jer 31,10), az elszéledtekről maga gondoskodik, őrzésükre igaz sarjat támaszt Dávidnak (Jer 23,5). Jézus, a jópásztor ismeri juhait, névről szólítja őket, vállán hozza vissza az eltévedtet, sőt életét adja juhaiért (Jn 10,1-18). Szívből sajnálja a pásztor nélküli juhokat (Mt 9,36), megjövendöli, hogy elszéled a nyáj, ha megverik a pásztort (Mt 26,31; Zak 13,7), bizalommal várja, hogy egy akol legyen és egy pásztor (uo.). Egészen bensőséges imát ad mindehhez a 23. zsoltár: benne előtűnik a jópásztor Szívének minden szép vonása.

örök szeretettel szerettelek — szó! népéhez az Úr —, azért megőriztem irántad irgalmasságomat" (Jer 31,3). Jeremiás próféta a Vigasztalások könyvével (a 30. fejezettől kezdve) Jézus Szíve érzéseinek ihletett hírnöke: Én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (30,11) - Gyógyulást hozok neked, és kigyógyít- lak sebeidből (30,17a) — Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint pásztor a nyáját (31,10) - Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után (31,13) — Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk (31,20) — Új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem (31,31.33) — Orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket. Megtisztítom őket minden vétküktől, és gonoszságaikat megbocsátom (33,6.8) — Igaz sarjat támasztok Dávidnak,

30