Szolgálat 55. (1982)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Hasonlít a mennyek országa...
napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában" (Mt 8,11). János evangéliumának visszatérő kifejezése „Jézus órája“. Többször utal János vagy arra, hogy ez az óra még nem jött el (2,4; 7,30; 8,20),vagy hogy ez az óra elérkezett (12,23; 13,1; 17,1). Ez az óra Jézus megváltó művének az órája, az óra, amiért a világba jött (Jn 12,27), s amely után, Lukács megjegyzése szerint (22,15), vágyva vágyott. Ez az az óra, amelyben Jézus magát egészen nekünk adta, előbb az Oltáriszentségben, majd a kereszten, — amelyben Jézus magát értünk, nevünkben egészen az Atyának adta. Jézus életének utolsó napjai leírását János ünnepélyes bevezetéssel kezdi: „Jézus tudta, hogy elérkezett az órája. [...] Ö mindig szerette övéit, akik a világban voltak, de most megmutatta szeretetének teljes nagyságát“ (Jn 13,1). Jézus mindig magában hordta Isten végtelen szeretetét, de valamiképp ezt a szeretetet teljes mértékben szenvedése és halála eseményében „aktiválta“, ekkor, ebben az „órában“ nyilvánult meg szeretetének teljes „szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége“, most vált láthatóvá „Krisztus minden értelmet meghaladó szeretete“ (Ef 3,18-19): „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk“ (1Jn 3,16). így érthető, hogy Jézus vonzóereje is kereszthalálakor nyilvánult meg legerősebben: „Ha majd felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzók“ (Jn 12,32); „Jézus meghal ..., hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse“ (Jn 11,51-52). Mégis: Jézus vonzóerejét nem tulajdonítja saját érdemének, tudja, hogy az Atya ereje, szeretete működik rajta keresztül: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza“ (Jn 6,44), s ugyanez fordítva is áll: „Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön“ (Jn 6,37). Jézus az egyetlen igazi vonzóerő a világban, ő hozza közel egymáshoz az embereket is: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük“ (Mt 18,20). De ő azt akarja, hogy vonzóereje rajtunk keresztül is működjék, ezért nekünk is tevékenyen együtt kell dolgoznunk Jézussal: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór" (Mt 12,30). így: minket is belevonva mások üdvössége munkálásába, saját munkatársaivá téve bennünket, építi, formálja, növeli Jézus Isten népét, az Egyházat. 4. Természettudósok azt állítják, hogy a „fekete lyuk", lyuk nemcsak a térben, hanem az időn is: ha lehetséges volna oda eljutni, rajta keresztül egy teljesen más időbe, teljesen más korba kerülnénk. Jézus jóhíre azért jóhír, mert életében nem a sötétségé, nem a Golgotáé, nem a halálé volt az utolsó szó. Mert megölhették hitvány zsoldosok és megszűnhetett dobogni szíve — Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. (Pilinszky János) 24
