Szolgálat 55. (1982)

Halottaink - Dr. Takács József (Oltártestvérei)

„Nekem a tisztelettel volt bajom. Az engedelmességgel soha“ - szokta volt mondani. Senkivel szemben sem tett a szájára lakatot (és majdnem mindig igaza is volt), de mindenkinek engedelmeskedett. Ez az ilyenformán mindennek, csak nem szolgalelkűnek nevezhető engedelmesség olyan „nehéz“ és magasrendű erény, ami bámulatba ejtette mindazokat, akik ismerték. A „nagy Takács“ tehát ment plébánoskodni. Hamarosan helyettes, majd kerületi esperes (1947). Csakhogy közben XII. Pius pápa, aki megőrizte emlékében a kiemelkedő növendéket, kétszer is érdeklődik felőle látogatóban járó magyar főpapoktól. Azok zavarban vannak, mert nem tudnak mit mondani az „eltemetett" emberről. így kerül előbb Törökszentmiklósra plébánosnak (1949), majd Schütz Antal utódaként a budapesti Hittudományi Akadémiára dogmatikatanárnak (1950). A tanítást úgy fogta fel, mint tanúságtételt Krisztusról. „Úgy néztünk rá — írja egyik tanítványa —, mint világító fároszra, aki utat mutat Isten szolgáinak. Ragyogó elmeél, imponáló tudás, lényeglátó szellemi tisztaság. Mindent Istenben és Isten szerint lát és ítél. Mérget lehetett venni a szavára. Lelkesedtünk érte, mentünk utána.“ A vizsgákról egyszer ezt a megjegyzést tette: „A vizsgáztatónak csak egyetlen erényt kell gyakorolnia, az igazságosságot.“

Életének ez a szakasza nem tartott sokáig. 1956-ban Kácsra helyezik plébánosnak. A még számára kimért 26 év alatt összesen öt kis faluban találjuk (Kisnána 1960, Visonta 1962, Gyöngyöspata 1965, Adács 1977). Mind az ötöt mintaszerűen rendbehozta. Szerette a népet, törődött mindennapi ügyeikkel, és próbált alkalmazkodni helyzetéhez. Közben százával adta a lelkigyakorlatokat, papi rekoliekciókat szerte az országban. De meg tudta dobogtatni a gyerekek szívét is ministránsfoglalkozásokon. Nyílt volt az új stílusok iránt is; utolsó nyáron pl. egy esketésén egri kispapok gitároztak, és ő nagyon örült ennek (a kispapok meg neki). A Szentírás mindennapi kenyere volt, teljesen elsajátította az eredeti bibliai nyelveket. Az új fordítás munkájában mégsem működhetett közre. „Ki tudja, miért adta Isten a tehetséget? — mondta egyszer egy látogatójának. — Talán éppen azért, hogy ne használjam.“ Kívülállók viszont számon tartották, rábízták pl. egy héber—magyar kiadvány lektorálását. Sőt külföldről egyetemi katedrára kapott meghívást. (Döpfner bíboros társa volt a Germani- cumban.) Nem ment. Népét akarta szolgálni. Egy pap gyónójának egyszer ezt adta elégtételül: „Imádkozz a népért, amelyért dolgozol és szenvedsz.“ Ez volt a lelkében. Hazája mellett Egyházát is szenvedélyesen szerette. Ez tette féltőén aggódővá és a hibákkal, gyarlóságokkal szemben sokszor élesen kritikussá. Felületes ismerői gyakran csak ezt a kemény, érdes burkot vették észre. De jóbarátainak, híveinek pazarul tudta osztogatni belső gazdagságát.

Hogy Isten elfogadta áldozatát, az életének utolsó hónapjaiban tűnt ki. amikor abból fosztotta ki, ami legsajátabb tulajdona volt: ragyogó elméjéből. Krisztus Király vasárnapján megállt a szentmisében, egy óra hosszat állt némán az oltárnál, és nem tudták, mi baja. Ezután jött a rohamos összeomlás: álmatlanul ténfergett egyik szobából a másikba, látogatóit nem ismerte fel.. . Nov. 1-én a temetőben még elvégezte a szertartást, de egy óra hosszat prédikált, nem tudta abbahagyni. Ilyen tünetekkel vizsgálta meg pesti főorvos barátja. A diagnózis: tumor cerebri, agydaganat. Nem akart kórházba menni. „Itt is meghalhat az ember." Végül is érseke parancsolt rá. „írás van? — Van. — Akkor meqvek.“ (De bizalmasának odasúgta: „Időmorzsoiás ez csupán.“) És ő, aki életmódjába soha nem engedett beleszólni, most alávetette magát orvosoknak, ápolóknak. Közös kórteremben, hasonló szerencsétlenek között, minden kivételezés igénye nélkül. Nov. 23-án megoperálták. Tudata visszatért, már önállóan enni is tudott, de a szövettani lelet nem hagyott kétséget a végkifejlet felől. Orvosa ugyan még reménykedett bizonyos regenerációban, — ehelyett drámai gyorsasággal megkezdődött a teljes agyi szétesés, és ez a csodálatosan kulturált agy teliesen felmondta a szolgálatot: hallucináit, fogalmakat kevert össze, embereket már

99