Szolgálat 54. (1982)
Könyvszemle - Népek nagy nevelője... (Puskely M.)
fejezte be ismert és nagyra becsült munkájának átdolgozását. Részben rövidített rajta, részben pedig korszerűsítette, kiegészítette (főleg az újkori bölcselet történetét), figyelembe véve az újabb kutatásokat, műveket. A könyvhöz Kacziba József püspök írt előszót, Fila Béla pedig egy értő, elmélyült bevezetésben (In memóriám Kecskés Pál) bemutatja a szerző életművét. Kecskés Pál a lélektanban, az általános és speciális etika témáiban, társadalomtudományi kérdésekben egyaránt otthonosan mozgott, több könyvet tett közzé az említett szakkérdésekről, ezenkívül sokat fordított a lelkiélet mestereiből, főleg Szent Ágostonból. De legkiemelkedőbb alkotása „A bölcselet története.“ A 2. kiadás 1943-ban jelent meg. Fila Béla jellemzése szerint: „A könyv célkitűzése elsősorban történeti. Az emberi szellemtörténet legérdekesebb fejezetét mutatja be, a gondolkodó ember küzdelmét a végső igazság megismeréséért. A szerző kiváló történeti érzékkel rendelkezik. Képes érzékeltetni a konkrét élet eleven áramát. Felszínre tudja hozni azt, ami az egyéni és a korszellem egyszeri és megismételhetetlen alkotása. De ismeri a történeti jelenségek összefüggését, a történelem egységes folyamatát is. A műből megismerhetjük azokat a tényezőket, eszméket, személyeket, összefüggéseket, amelyek a bölcselő gondolkodás kialakulására hatással voltak. Az egyes korszakokat nyitó fejezetek, a legfontosabb életrajzi adatok, a korszellem ábrázolása, a szellemtörténeti hatások mind kiváló történeti érzékről tanúskodnak“ (22). [gy tehát az egyes bölcselőket elhelyezhetjük a szellemtörténet áramában. De ugyanakkor életművüket is szinte lexikonszerű pontossággal megismerjük, illetve tárgyilagos kritikát kapunk róluk. Kecskés Pál újskolasztikus bölcselő, értékelését és kritikáját nyilván megszabja „hovatartozása“. De igyekszik mindig nyitott és tárgyilagos maradni. Mások másképp láthatnak és ítélhetnek. De a nézőpont különbözősége a legtermészetesebb manapság, amikor annyit beszélünk pluralizmusról. Kecskés Pál posztumusz műve mindenképpen nagy gazdagodást jelent a magyar bölcseleti Irodalomnak, és értékes szolgálatot tesz szeminaristáknak, kutatóknak, magukat továbbképző világiaknak és papoknak. Szabó F. Népek nagy nevelője... Szent Benedeknek, Európa védőszentjének emlékezete. Rendtársai közreműködésével közzéteszi Szennay András pannonhalmi főapát. Szent István Társulat, Budapest 1982, 524 o. A magyar bencés kongregáció gazdag tartalmú kötettel emlékezett meg Nursiai Szent Benedek születésének 1500. évfordulójáról. Szennay főapát ajánlása szerint „Szent Benedek üzenetét“ kívánja minden oldalról megvilágítani, elsősorban azzal, hogy közzéteszi új magyar fordításban Reguláját. A kötet elején annak az apostoli levélnek magyar fordítását olvashatjuk — Bánhegyi Miksa tolmácsolásában —, amelyet II. János Pál pápa Szent Benedek születésének negyedik centenáriumára írt. A Regula teljes szövegét Söveges Dávid fordította és kommentálta, ill. látta el jegyzetekkel. A szöveget latin és magyar nyelvű tárgymutató követi. A „Boldog életnek tükörét megírtad“ c. fejezetben olvashatjuk Nagy Szent Gergely pápa Szent Benedek-életrajzát (Rados Tamás fordítását Szabó Flóris és Sólymos Szilveszter dolgozta át), Várszegi Asztriknak a bencés életstílusról írt tanulmányát; ugyancsak Szabó Flóris vezette be és fordította li. Guigónak a szemlélődő életről szóló levelét („A kolostor lépcsői“); a bencés szerzetesek imaéletéről és apostoli szolgálatáról szól Sulyok Elemér, Hirka Antal, Cziráki László, valamint Mártonffy Marcell egy-egy tanulmánya. A kötet harmadik részének írásai Pannonhalmára kalauzolják el az olvasót, ahol naplója szerint 1831- ben Kazinczy is megfordult. A nemrég elhunyt Csóka Lajos utolsó munkájában az 1839-ben meghalt Guzmics Izidor apátot, a keresztény egység apostolát mutatja be (vö. Szolgálat 45. sz.); a képet Guzmics apát egy levele egészíti ki. Somorjai Ádám a magyar bencések múltjáról és jelenéről tájékoztat, Takács Imre pedig — Czudar László síremlékéről szólva — a XI. századi pannonhalmi művészet jellemzőit elemzi. — A kötet zárótanulmányát Szennay András főapát írta „Vándorúton a teljesség felé“ címmel. „A bencés kolostorok — mondja — nem ,a vallási tudatnak előretolt bástyái', 91
