Szolgálat 54. (1982)
Könyvszemle - Chabanis: Dieu existe? Oui (Fényesi M.)
KÖNYVSZEMLE Chabanis, Christian: Dieu existe? Oui. (Van Isten? Igen.) Stock, Paris 1979, 533 o. A könyv címéből ítélve elvont eszmefuttatást várhatna valaki. A megszokott „istenérvek“ azonban inkább csak a sorok között tűnnek elő. A lényeg: személyes tanúságtétel. De nem statisztikai kiértékelésben, hanem dialógusok mélyszántásában. 25 személlyel ismerkedünk meg: munkájuk, kutatásuk területéről kiindulva követjük élet- körülményeiket, néha még baráti körüket is, de mindenekelőtt Istenbe gyökerezett életüket. Érdekfeszítő s mégis közvetlen párbeszédek sorozata. A szerző partnerei kiválasztásában éreztetni akarta, hogy az élet minden terén ott van Isten, belefonód- hatik mindennapi életünkbe, kiteljesedésünkhöz vezet, — rajtunk áll: radikális igent mondunk-e neki. Az első rész a francia tudományos élet kilenc világhírű egyéniségét szólaltatja meg. A tudományok mai alapját a matematika alkotja. így a kezdet André Lichnerowicz-cal, a College de France professzorával hoz kapcsolatba. „Valóban közös vonás a keresztény és a tudós magatartásában a nélkülözhetetlen alázatosság, keverve egy adag humorral.“ „Személyesen csak Krisztus szavával felelhetek kérdésére. Számomra az egyetlen válasz az ö üzenete.“ — Charles Fehrenbach csillagász milliónyi fényévekkel, millárdokra rúgó csillagrendszerekkel „dolgozik“: „A csillagok beszélnek hozzánk, mindenekelőtt a végtelenről.“ — „Szólnak közvetlenül is az Istenről?“ „Megvallom, nem azért találom meg Istent, mert csillagász vagyok. De hivő maradok mint csillagász. Hitem nem csökken evvel, sőt!“ A beszélgetés során felmerülő kérdések: Hogyan magyarázhatjuk meg az ember létezését a világmindenség közepében? Mit Jelent a „véletlen“? „Miért ilyen a világ, mint amilyen, és miért vagyunk mi ilyenek, mint amilyenek vagyunk? A véletlen nem ad erre feleletet.“ A mai tudomány állítja, hogy a világnak volt kezdete, mert kiterjedőben van. A természetes felelet: „Egy végtelen értelem fogja össze az időt és a teret. . . Igen. De hogy Isten hogyan teremtette a világot, azt szintén nem tudjuk.“ Fenyegethet ezen az úton a panteizmus veszélye? „Mivel keresztény vagyok, úgy látom, hogy egy meghatározott pillanatban létrejön Isten belépése az emberi történelembe. Emberi formában, amelyik lehetővé teszi, hogy Szavát befogadhassuk. Az Újszövetség ténye, a törés az Ószövetséggel szemben tanúskodik arról, hogy egy adott helyen és időben, Palesztinában, kétezer éve, Isten működött, Isten közbelépett. Ehhez a ponthoz a kétség árnyéka sem fér.“ — Louis Le- prince-Ringuet fizikus neve sok magyarnak is ismert (I. Mérleg 1979/207). Pierre-Paul-Grassé természettudósnál a párbeszéd az ember és állat közötti különbség vizsgálatából indul ki. A kérdésföltevés érthető: Grassé az eddig már 33 kötetre rúgó Traité de Zoologie (Állattani kézikönyv) sorozat szerkesztője és egy részének írója. Válaszában, a kettő különbségének hangsúlyozása után, kiemeli, hogy a termeszeiben fölismerhető rend mindig lenyűgözte, és csodálatra késztette. „A természet rendje nem az emberi ész találmánya, vagy egyes megfigyelt résztulajdonságok összeillesztése. Nem, valóság ez, amit a fizikusok, matematikusok, mint Planck, Einstein tökéletesen megértettek. Aki rendről beszél, az beszél a rendező értelemről is. Ez az értelem nem lehet más, mint Isten.“ Bevallja, hogy egy időben eltávolodott a vallástól. „Ha visszatértem a hithez, ezt a tudománynak, a tudományos eljárásnak köszönhetem, Planck önéletrajzát olvasva látjuk, hogy ö is a tudományos vizsgálat által erősödött meg hitében. Azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a világ érthetetlen Isten nélkül.“ Éppen ezért meglepődéssel nézi, hogy ma egyesek ezt a fáradságos utat az egyházban nem értékelik, azt hangsúlyozzák, hogy a hitet értelmünktől függetlenül 7 89
