Szolgálat 54. (1982)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia) - Levelek a misszióból
A TABERNÁKULUM ELŐTT Fehér kenyérben rejtőző Istenem, imádlak! Fényért jövök hozzád és erőért. A búzaszemről szóló tanításod foglalkoztat már hetek óta: „Ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz“ (Jn 12,24). Ezek a búzaszem lehetőségei. Melyiket válassza? — Ára van mindkettőnek. Válassza a szűk, terméketlen egyedül maradást, vagy a sokat ígérő önfeláldozást? Nem ugyanaz a halál, de halál várja itt is, ott is. Ha öncélúan akar élni, az önzés páncélja egyre jobban összeszűkíti, kiszárítja, kiöli életét, a csíra reménye nélkül. A sokszoros termésnek viszont félelmetes nagy ára van. A földbe esni. Sötétbe, csendbe, magányba. Várni az elhalást. — Szenved a búzaszem? Szenved! Fájó az egyedüllét, riasztó a sötétség, nyugtalanító a csend. Fél a gabonaszem? Lehetnek kétségei? Biztos benne, hogy elhaló létéből új élet sarjad? Honnan veszi az erőt az önfeláldozásra? Honnan a türelmet a hosszú várakozásra? Ezek már nem a búzaszem gondjai. Ha átadta magát a föld életet fakasztó erejének, biztos lehet. Sötétsége fénnyé, csendje reményteljes ígéretté, egyedülléte bőséges életté válik ... Igénytelen kicsi búzaszem! Micsoda erők szabadulnak föl benned, ha elhalsz... Lehull minden bénító kötelék, föloldódik minden görcs. Szabaddá válik mindaz, amit Isten beléd helyezett. Halált legyőzve, diadalmasan tör fel belőled az élet, készen a bőséges termés valósítására. Az én lehetőségeim... Uram! hányszor akartál búzaszemként a földbe vetni!? Hányszor tiltakoztam és menekültem? Rémített a búzaszem sorsa. A sötét, az egyedüllét, a csend. Színesebb, változatosabb szerepről álmodoztam. Kerestem ezeket, törtettem utánuk. A káprázat jobban hatalmába kerített, mint a bő termés ígérete. Az eredmény... terméketlenség, beszűkülés, görcsök. Ezek szorongatják életemet, és terelik nem az életet hozó, hanem a megsemmisítő halál felé. Uram! van még időm a földbe kerülni? Van még időm elhalni és bőséges termést hozni? Kérhetem még, hogy vess a földbe? Annyi hűtlen visszautasítás után? Kérhetem, hogy vedd el tőlem a megsemmisülés félelmét? Hogy tölts el a sok termés reményével? — Vetítsd lelkembe a búzaszem titkát. Tudom, hogy kereszted rá a magyarázat, de a megértést, a megértését kérem Tőled. Kegyelmed nélkül tehetetlen vagyok. Pedig de szép volna új életek csírájává lenni! Neked szentelt, Érted élő és elhaló életeké ... Uram, Te mindent tudsz! Tudod, hogy ez még mindig nyitott kérdés az életemben. Segíts hozzá a megoldásához. Alexia LEVELEK A MISSZIÓBÓL 28 éves misszionárius életemben még sohasem fordultam sürgető S. O. S. kiáltással hazám felé, de most meg kell tennem. Karácsony másnapján óriási tájfun pusztí82
