Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - Japán nők (Ogawa Keiko, Bonitász nővér)

a barackvirágok is; sajnáltuk, hogy az „ume“, ahogy mi ezt a virágot hívjuk, nem örvendeztethette meg a szívét, és a többi tavaszi virág is csak most kezd nyiladozni. De a szívekben nyílott virágok annál melegebben, kedvesebben és szeretetreméltóbban vettek búcsút tőle. - Omiya, 1981. márc. 3. (Egy olvasónk fordítása.)

Bonitász nővér több mint 30 000 gyermek anyja

Nagojai kórházukban mindenki csak „Bonitász nővérnek“ vagy egyszerűen „Bonitász“-nak hívja. Nélküle el sem lehetne képzelni a Szentlélek kórházat. Egyébként szülésznő. Eddig több mint 30 000 kisbabát segített világra jönni, és egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy az édesanya belehalt volna a szülésbe. Pedig sohasem folyamodott a Japánban divatos, erkölcsileg nagyon is kifogásolható kényszermegoldásokhoz. Még császármetszést sem alkalmazott soha nehezebb szüléseknél; puszta kézzel segítette világra a veszélyben forgó csecsemőket.

Nekem is említette egyszer Tokióban — éppen lelkigyakorlat-félét adtam nővéreknek —, hány gyereknek „adott már életet" több mint húsz éves működése folyamán. Én egy kicsit sokalltam ezt a nagy számot: magamban próbáltam utánaszámítani, mennyit is jelenthet ez napi átlagban? Majd egészen elfelejtettem Bonitász nővért, gyerekeivel együtt. Ám mikor fülembe jutott, hogy a vatikáni rádió is megemlékezett szokatlan „rekordjáról“, megint eszembe jutott. Levélben gratuláltam neki áldásos munkájához, s egyben megkértem, írná le röviden, hogy s miként jutott el ehhez a szép kegyelemhez?

Hiszamacu Josinó (ez a nővér japán neve) 18 éves korában szánta el magát, hogy szülésznő legyen. Szülőfalujukban ui. meghalt az egyetlen katolikus szülésznő (nagaszaki egyházmegye). Az ottani pap Josinóhoz fordult: nem vállalná-e el ezt a munkát? Legalább lesz megint valaki, akiben meg lehet bízni, és aki meg tudná keresztelni az életveszélyben forgó csecsemőket. Josinó beleegyezett. Elvégezte a két éves szülésznői tanfolyamot, és húsz éves korában munkába állt. Hat évig dolgozott szülőfalujában. Majd belépett a Szentlélek Nővéreinek kongregációjába. A Rend nagojai kórházában immár ez a mindennapi munkája 25 év óta.

Kérdésemre, milyen lélekkel végzi ezt a munkát, így válaszolt: „Én mindig arra gondolok, hogy mint szülésznő a mennyei Atya teremtő művében segédkezem. A jó Isten végtelen szeretetében csodálatos módon új életet teremt az édesanya méhében. Nem szabad gondatlan könnyelműséggel veszélyeztetni ezt a parányi életcsírát.“

„Biztosan voltak már fájdalmas tapasztalatai is e téren?“ — „Igen: az állandóan ott ólálkodó bűn veszélyes lehetősége. Főleg kezdetben, amikor még a falunkban dolgoztam — bizony túl fiatal és tapasztalatlan voltam még —, sokszor remegtem félelmemben: jaj, csak ne legyen valami veszélyes komplikáció a szülésnél, hogy orvost kelljen hívni. A (nem keresztény) orvos nagyon is könnyen elpusztítja az anyaméhben a gyermeket, hogy az anya életét meg80