Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - A Szentatya portugáliai útja (R.)

mentén („úgy látszik — jegyezte meg a kommentátor senki sem maradt otthon Lisszabonban“); Coimbrában a diákok tógáikat terítették eléje (egyet gyorsan vállára is vett), Portóban úgy kellett túlharsognia a tapsot, szavalókórusokat: „Éljen a Pápa! Totus Tuus!“ A virágeső mellett sajátos szín volt százezernyi zsebkendő lobogtatása. Mikor a nunciatúrán éji nyugalomra akart térni, nagy tömeg követelte megjelenését. Ezzel ment ki: „A pápa túl sokat beszélt ma. Most csak egyet mondok nektek: Jó éjszakát!"

Mégis: ha ennek az útnak „saját arcát“ keressük, arra kell utalnunk, hogy itt elsősorban zarándok volt. Ha kiemelkedő helyen is, de egy a milliók közül, akik évente Fatimába áramlanak. Már érkezésekor, az elnök előtt mondott első üdvözletében, Mária országának nevezte Portugáliát. „Nagy álma“ volt, hogy személyesen is megismerhesse Fatimát, s útja különben is „máriás útvonalat“ követ. (Valóban: Vila Vigosa-ba a Szeplőtelen fogantatás egy régi kegyképét vitték el a találkozóra, amely előtt a király Máriát tette meg országa főpártfogójának, — a pápa megjegyezte: tíz évvel korábban, mint Kázmér lengyel király Czestochowában. A családoknak szóló miséjét pedig az ország második nagy kegyhelyén, a Braga közelében levő Sameiróban mondta.) „A testvériség és a béke zarándoka leszek azon a földön, amelyet a Szűzanya kiválasztott, hogy onnét intézze az egész világhoz üzenetét, amely ma időszerűbb és sürgetőbb, mint valaha.“

Százezrek keltek útra Portugália minden részéből Fatimába — gyalogosan. Az utak mentén rögtönzött sátrakban ápolták jó lelkek esténként a hosszú gyaloglástól kisebesedett lábakat. Az utolsó 400 métert a kegyszoborig sokan térden állva tették meg. A már első este odaérkező Szentatyát fények és árnyak hullámzó játéka fogadja. Legelőször a kegyszobor előtt tiszteleg. Mély imába merülve, csukott szemmel úgy térdel ott, mintha egyedül lenne. Ajka nem mozdul: szívében beszél a Szűzanyával. Mikor feláll és arany olvasót akaszt a szobor karjára, kitör az ujjongás. (Sameiróban Rómából hozott nagy gyertyát hagy mint a zarándok ajándékát.) Megkezdődik a szokásos éjszakai virrasztás, amit most ő vezet. Beszédében megvallja, hogy egy évvel ezelőtt egyik első gondolata ide szállt. Megújítja háláját, és figyelmeztet Fatima üzenetére: „Elárulom nektek a .titkot', ami nem is titok: Imádkozzatok! Imádkozzátok el mindennap a szentolvasót!“ A végén ő is megújítja teljes odaadását: „Totus Tuus!" Utána az öröklámpáról meggyújtja gyertyáját. Jeladás ez: ezernyi ezer kis csillag gyúl ki a téren, s kezdetét veszi a fáklyás körmenet. Persze csak a papság menetel, hiszen az emberek, fej fej mellett, mozdulni sem tudnak. Közben az olvasót mondják közösen, a pápa mint egy a sok közül, térden állva a szobor előtt. Portugálul kezdik, majd lengyelül folytatják, s az ötödik tizednél boldogan halljuk a magyar előimádkozót. (Tudjuk, hogy a fatimai pásztorgyerekek szentté avatási ügyének postulatora magyar: P. Kondor Lajos SVD.) A végén a pápa elindul, hogy a domb tetején áldását adja előbb szentségmutatóval a betegekre — közben a tömeg, Lourdes-hoz hasonlóan, eget ostromló fohászokkal könyörög értük —, azután a jelenlevőkre. (Ekkor történt, hogy egy papi ruhás fiatalem67