Szolgálat 54. (1982)

Az egyház szava - Az Egyház küldetésének kegyelemhordozó kovászai (Olasz püspöki kar)

vezését, amellyel összhangba akarja hozni és az Egyház közös javára fordítani a hívek egész tevékenységét, elkerülve az erőpocsékolást vagy kevésbé alkalmas formák és módszerek bevezetését; c) ellenőrző feladatának gyakorlását, szükség esetén a figyelmeztetést és kiigazítást, hogy helyreálljon a teljes egyházi közösség; d) a pap szolgálatát, akit a püspök esetleg hozzájuk küld vagy jóváhagy.

IV. Az Egyházban létező társulási formák jogos pluralitásának elismerése és

együttműködési készség a többi közösséggel

13. Minden társulás forduljon tisztelettel, becsüléssel és nyíltsággal a tőle különböző társulási formák felé. Ez a magatartás akkor bizonyul igaznak, ha valódi készségben nyilvánul meg, hogy közéjük illeszkedjék és együttműködjék velük. Közben tiszteletben kell tartania mindegyiknek sajátos természetét, és felülemelkednie minden „kiváltságosság“ szellemén. Utóbbi sokszor azzal a veszéllyel jár, hogy azonosítják önmagukat az Egyházzal.

14. Ezen a ponton, fejezetünk végén, utalnunk kell a társulások egyházias- ságának egy végső igazoló kritériumára, amely bizonyos értelemben egységesen magába foglalja az eddigi négyet: a lelki gyümölcsökre.

„Lelki gyümölcsök"-ön értjük azokat a félreérthetetlenül természetfölötti jellegű elemeket, amelyek egy bizonyos időn túl a társulat, mozgalom, csoport stb. munkáját kísérik. Ezek bizonyos értelemben ellenpróbái annak, hogy bennük és általuk valóban „lelki“, tehát a Szentlélektől indított dinamizmus fejeződik ki. Ilyennek: az imádságnak juttatott széles tér, a szegénység életstílusa, a szeretetszolgálatok készsége, a papi hivatások és Istennek szentelt élet felvirágzása, új evangellzáló módszerek, bátor beilleszkedés nehéz környezetekbe, a vallásgyakorlattól eltávolodottak szenvedélyes visszahívogatása, valódi megtérések beérése, erős vonzóerő a fiatalokra, a megélt testvériség és a vagyonközösség újrafölfedezése, a karizmák és szolgálatok erősebb értékelése stb.

De mindig emlékezetünkben kell tartanunk, hogy ezeknek a „gyümölcsöknek“ a keresztény értékek összességének harmonikus egészében kell igaznak bizonyulniok. A szegénység például nem dühös és ellenséges nyomor, a vallástól távol állók megközelítése nem vezethet nyers prozelitizmusra, a testvéri szeretetet elsősorban a keresztény közösség tagjai és rendes szervei irányában kell gyakorolni, öntelt távolságtartás nélkül; a hivatások fogadják el az Egyház ellenőrzését, s illeszkedjenek be lojálisán és szívesen a tőle megszabott rendes nevelő folyamatba. A jelenlét bátorsága nem öltheti a türelmetlenség jellegét, a testvériség ne essék tolakodó túlzásokba, a karizmák értékelését nem szabad összezavarni a „rendkívüli“ keresésével - és így tovább.

MÁSODIK RÉSZ: AZ (EGYHÁZI) ELISMERÉS IRÁNYELVEI

Ebből a szempontból három típust különböztethetünk meg a társulásokban. 1) „Szabad társulások“, amelyek az Egyházban élnek és dolgoznak, tanúsítják az egyháziasság ismertetőjeleit, de nem igényelnek kifejezett elismerést az egyházi tekintélytől. 2) „Elismert társulások*, amelyek ilyen elismerést kérnek és kapnak. 3) „A hierarchiától

59