Szolgálat 54. (1982)
Az egyház szava - Az Egyház küldetésének kegyelemhordozó kovászai (Olasz püspöki kar)
b) Szükséges az is, hogy a társulatok, mozgalmak és csoportok előmozdítsák, s következésképpen garantálják a tagok képzésének és a közösségi viselkedésnek kristályosán keresztény jellegét. c) Különösképpen nem hiányozhat a képzés munkájában a kellő egyensúly: a világinak „az Egyházban“ való és a közösség keretein belüli elkötelezettsége között; az Egyház egészéhez és a csoporthoz való tartozás között; az imába merülés, az élet tanúságtétele és a másokért végzett munka között; az „Egyházban“ és a „világban“ való odaadó működés között; a világiak sajátos hivatásának értékelése és a hierarchia egyházi szerepének elismerése között; a csoport életének és tevékenységének autonómiája meg az alapvető lelkipásztori szerkezetekkel (egyházmegyével és plébániával) fennálló viszony között; fiúkból és lányokból álló ifjúsági mozgalmaknál a képzés és az élet különálló meg közös mozzanatai között. d) A belső következetesség azonkívül magában foglalja az elkötelezést, hogy „bensőséges egységet“ igyekezzenek megvalósítani a hit és a mindennapi élet között. Abban a meggyőződésben, hogy a társulások hatékonysága „az egyes tagoknak és az egész közösségnek keresztény tanúságtételétől és evangéliumi szellemétől“ függ, s ezért „igen kevés hasznuk lesz a legvirágzóbb társulásoknak is, ha nem szentelik magukat a keresztény érettségre való nevelésnek“. e) Végül papok és szerzetesek esetében, amennyiben részt vesznek ilyen közösségekben, az a követelmény, hogy tartsák tiszteletben az egyházmegyei, illetőleg szerzetesi élet kötelességeinek elsőbbségét. II. Egybehangzás az Egyház célkitűzéseivel 10. Magától értetődőnek tűnő kellék. De helyes értelmezéséhez nem fölösleges néhány szabatosabb megállapítás. a) Biztosan az egyház célkitűzéseivel, azaz az evangelizálással egybehangzó tevékenységet fejt ki minden lelki, vallásos, léleknevelő, lelkipásztori célt kitűző társaság. Azok is, amelyek a könyörület, az irgalmasság, a szeretet műveit viszik végbe. Ezekben az esetekben igen tisztán megmutatkozik e társulatok, mozgalmak, csoportok stb. ráhangoltsága az Egyház céljaira. A Zsinat elismeri és ajánlja az ilyen célkitűzésekből eredő kezdeményezések változatosságát. b) Ugyanígy egybehangzók az Egyház evangélizáló célkitűzéseivel azok a közösségek, amelyek az evilági rendet törekszenek keresztény szellemmel átjárni. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ez a cél különféleképpen valósítható meg. Ezért vessünk számot a Zsinat közelebbi meghatározásával; eszerint „nagy jelentőségű, különösen pluralista társadalomban ... világosan megkülönböztetni azokat a cselekedeteket, amelyeket a hívők — egyénenként vagy társulva — a saját nevükben, mint állampolgárok visznek végbe, keresztény lelkiismeretüktől vezérelve, — és azokat, amelyeket az Egyház* nevében, lelkipásztoraikkal közösségben végeznek.“ 57
