Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Albert Görres: Emberkép - Isten-kép
Eredetileg a vallás mindennek a szakértője, egyetemes magyarázat és használati utasítás az Egészre, minden fontosra és sok részletre nézve. Megmondja az embernek, hogyan boldogul a valósággal, hogyan találja meg jólétét és üdvösségét. A vallás nemcsak az embert és az isteneket ismeri, hanem a természetet is. Egyetemes tudás, az ég és föld minden kérdésében illetékes. Kezdetben semmi önálló birodalom nem létezik kívüle. A kultúra, a technika, az erkölcs, a politika, a közgazdaság, a művészet, a játék, sőt még az időjárás is, szóval egyáltalán minden, vallásos gyökerű és vallásos vonatkozású. A szakrális úgyannyira átjár mindent, hogy a profán terület fölfedezése erőteljes lépés a tudat fejlődésében. A vallás keletkezéséről három lehetséges alapfelfogás létezik: A vallás lehet az istenség önközlésének eredménye az emberek irányában. Isten szól, az ember hallja, és hisz az önmagát közlő Istennek. A második elmélet a vallást emberi képzelet, intuíció, gondolkodás és sejtés eredményének látja. Az adott valóság olyan mozzanatokat tartalmaz, amelyek arra sürgetik a szellemet, hogy túllépjen rajtuk. A látható mögött megsejtsen valami láthatatlant, a viszonylagos mögött valami abszolútot, a teremtés mögött egy Teremtőt. Ez az elmélet tehát a vallást egy rendszertelen, természetes filozofálás eredményeként fogja föl, és számot vet azzal, hogy a vallások, éppúgy, mint mindenféle filozofálás, igazság és tévedés nehezen megkülönböztethető keverékét tartalmazzák. A harmadik felfogás minden további megokolás nélkül föltételezi, hogy a vallásnak nincs valóságos tárgya és igazságtartalma. Az emberi tapasztalat számára megközelíthető valóság, a tények világa ugyanis a legcsekélyebb támaszpontot sem nyújtja arra vonatkozólag, hogy bármi más is léteznék éppen ezeken a fogható tényeken kívül, amelyeknek ábrázolása és megmagyarázása a tudomány dolga. Az isteninek nincs támasztéka. A vallás nyilván az ember pszichológiailag magyarázandó illúziója, nagyszerű selejtteljesítmény, de mégis van értéke, mert csökkenti a szorongást, reményt és vigaszt nyújt, megnyugtatja a szociális lelkiismeretet, sőt néha közösségi magatartásra indít, megszilárdítja a fennálló uralmi viszonyokat, és sok harcra, vadászatra és nehéz munkára alkalmatlan embernek vallási hivatalnokként ellátást, tekintélyt és bevételt biztosít. Természetesen ez a sokféle változatban (pl. Marxtól és Freudtól is) képviselt harmadik felfogás is elismeri, hogy a felvilágosulatlan embernek ebben a végső soron alaptalan babonás képzelődésében mégis sok helyes tudás található az emberről, amint nagy tévedések gyakran igazságot is tartalmaznak. Egyszerűen föltehetjük tehát a kérdést: van-e valami közös meggyőződése az ösz- szes vallásoknak az emberre nézve, vagy pedig a vallás emberismerete az ellentmondások és abszurditások közepeit csődöt mond. Amennyiben a vallások emberi képződmények a lét megkönnyítésére, annyiban olyanok, mint az emberek: ötletesek, furfangosak és néha vétkesek. Például nagyarányú játékokat ismernek, hogy megszabadítsanak egy az egész emberi22
