Szolgálat 54. (1982)
Halottaink - Hollósy (Linzinger) Gyula Julián (-a)
1939/40-ben a rendi noviciusmester segítője volt. Az újoncok szerették közvetlen, mosolygós modoráért, bár sosem volt pajtáskodó. Már szegedi teolőguséveiben kibontakozott élethivatása, a lánypasztoráció. 1940- ben (ugyanabban az évben, amikor Gyertyaszentelő ünnepén ünnepélyes fogadalmát letette) Jelent meg első könyve, jól választott címével: „Ragyogó szemek.“ így ír benne: „Kedves húgom! Azért készültem annyi éven át, hogy te minél értékesebb és minél boldogabb lehess! Ha ezt egy kicsit is elérhettem, akkor nem sajnálom sem időmet, sem fáradságot, sem semmit!“ Egymás után adta ki könyveit, amelyekben mintegy nyomon követte a leánylélek fejlődését korban és hivatásban. Egészen újszerű volt, hogy a fiatal lányoktól kapott leveleket is feldolgozta könyveiben, s ezzel mintegy elöfutárja lett a mai elvnek: „fiatalok legyenek a fiatalok apostolai“. Ez volt működésének első szakasza. A jezsuiták akkoriban inkább férfipasztorációra specializálták magukat, így a fiatal páternek már akkor többféléi volt része nehézségekben és értetlenségben, rendjén belül is. Őrá azonban egész életén át jellemző volt, hogy keményen kitartott amellett, amit lelkiismeretében Isten akaratának ismert fel. A 40-es évek tevékenységének virágkora: nyolc éven belül tíz könyvet írt, egyikmásik öt kiadást is megért. Több mint 13 000 lánynak adott lelkigyakorlatot. Működésének logikája önként vezette tovább a családpasztoráció felé. 1946/47-ben püspöki megbízatással megalakítja a Családok Szeretetszövetségét, és elindítja a „családi szentóra" mozgalmát. Az önkéntesen vállalkozó családok több mint 900 plébánia keretében otthon együtt imádkozva mélyítették el saját egységüket, és segítették környezetüket a keresztényibb életre. így lettek családok a családok apostolai. Fontos vonása volt működésének, hogy kezdettől intenzíven bekapcsolta a tevékenységbe világi munkatársait is. Már 1942-ben kiadott könyvében írt a világban élő, az evangélium tanítását közelről követő apostoli lelkek összefogásáról, mintegy elővételezve a „Provida Mater“ enciklikát. 1950 után villanyszerelővé képezte ki magát. 1955-től egy évig fogságban volt Vácott. Utána ruhagyárban és más helyeken dolgozott a nyugdíjas korhatár eléréséig. Ezután kertészként működött, közben a lelkek „kertjét“ is művelve. Kisegített a kispesti volt jezsuita templomban, évekig ott is lakott. 1973-ban Münchenben telepedett meg, s élete utolsó éveiben kórházi lelkészként működött. Maga is sokat betegeskedett, szívütemezőt is kapott. De 1974-ben még Brazíliába is átrepült eszméi terjesztésének érdekében. Több könyve is megjelent, amelyekben régebben kiérlelt rendszerét a II. Vatikáni Zsinat megállapításaival bővítette (Életerőnk a szeretet, Egyéniségünk kibontása, Verjetek benne gyökeret). Kevéssel 75. évének betöltése előtt, 1982. febr. 23-án, bamvaszószerdán hívta haza az Úr. Elmélyedő, imádságos lélek és fáradhatatlan apostol volt. Sírjánál hangzott el: „Gondolkodásának és keresésének középpontjában az állt, hogy mindennél előbb Isten akaratát és a felebarát üdvösségét tartotta szem előtt. Számára Jézus Krisztus követése azt Jelentette, hogy megossza vele sorsát, megtegye Isten akaratát, és mindig készen álljon a megtérésre.“ Confratres HOLLÓSY (LINZINGER) GYULA JULIÁN irg. testvér (1907—1982) Mezöszakadáton (Bihar m.) született 1907. dec. 29-én. 1928-ban Egerben lépett be a rendbe, ott töltötte a noviciátust. 1930-ban Váradra került. Itt az jrgalmas rend székházában tette le a fogadalmat, szép kéttornyú, ovális kupolájú (ami Európa-szerte ritkaságszámba megy), szép freskóval díszített kis templomukban, Gonda Béla, a rend priorja előtt. 1938-ban Temesvárra került perjelnek. Majd 1940-ben Váradra jött vissza, ahol kórházi gondnok, 1942-ben pedig perjel lett. 1943-ban Egerben lett kórházi gond100
