Szolgálat 53. (1982)

Eszmék és események - A keresztúti ájtatosság és a liturgikus megújulás (Mihályi Gilbert)

III. Tavalyi római utamon — ami éppen nagyböjt elejére esett — különböző könyvkereskedésekben vettem pár keresztúti ájtatosság-könyvecskét, mert kíváncsi voltam, hogy a liturgikus megújulás szelleme mennyire látszik meg ezen a népi ájtatosságon. Az 1976-ban kiadott Via Crucis Biblica, ahogy a címe is elárulja, az egyes állomások elmélkedéseit és imáit a szentírási szenvedéstörténetből veszi. Az egyes stációk beosztása és elnevezése a régi, de a hozzáadott 15.-ben kiegészíti Jézus feltámadásával. Ugyanígy az 1978-ban készült Via Crucis per gli anziani, az öregek számára készített keresztúti ájtatosság. A Via Crucis con Papa Giovanni Paolo II, a II. János Pál pápával együtt végzett stációk (1980), szintén az evangéliumokból veszi a megváltás történetét az elmélkedésekhez, majd a Szentatya különböző beszédeiből ügyesen idevágó kis idézetekkel egészíti ki. Ebben a hagyományos 14 stáció található, s az utolsó kiegészül a feltámadással: Gesü é messo nel sepolcro da dove risorgerá, Jézust sírba teszik, ahonnét majd feltámad.

Itt az Egyesült Államokban használt angol nyelvű keresztúti ájtatosságokat is átnéztem. Többet találtam, ami teljesen változatlan. De a The Way of the Cross for children, a gyermekek részére 1969-ben Baltimoreban megjelent keresztúti ájtatosság a 14 stációhoz hozzáad egyet, s ennek a 15.-nek Jézus feltámadása a tárgya. Az ugyanott és ugyanakkor kiadott The Way of the Cross for young Christians, a fiatalok számára készült ájtatosság szintén így tesz. Az ugyanott 1965-ben kiadott egyik ájtatossági könyv a stációk elmélkedéseit az evangéliumok szenvedéstörténeteiből kölcsönzi, a hozzáad a zsoltárokból és Izaiás prófétából megfelelő részeket. S bár nem tesz hozzá külön állomást, de Befejezés címen Jézus feltámadásának külön figyelmet szentel.

IV. Ami ezeknek a II. vatikáni zsinat után megjelent keresztúti ájtatosságok- nak vizsgálatából szembetűnik, az az, hogy a liturgikus megújulás szellemét tükrözik. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy Krisztus kínszenvedését és halálát kiegészítik a feltámadással. A liturgikus megújulás egyik alapvető teljesítménye ugyanis éppen az, hogy visszaállítja a megváltás, a húsvéti misztérium teljességét, azaz Krisztus halálának és feltámadásának szerves egységét mint a megváltás központi tényét. A kettő együtt üdvösségünk forrása.

A másik szembetűnő újítás az, hogy az egyes stációk elmélkedései a Szentírásból táplálkoznak. Nem egyéni érzéseket tükröznek, hanem a kinyilatkoztatás szellemét lehelik. A Szentírásnak különleges értékelése, illetve a liturgiában való bőségesebb használata szintén a II. vatikáni zsinat liturgikus megújulásának egyik áldásos hozománya.

V. Van adatunk arra is, hogy az Egyház hogyan gondolkodik a keresztúti ájtatosságról. A Szentségek és az Istentisztelet Kongregációja 1979-ben egy argentínai lelkipásztor kérdésére válaszolva azt az álláspontot képviseli, hogy meg kell tartani az ájtatosság hagyományos keretét, azaz a 14 állomást. Viszont az egyes stációkat jobban hozzá kell alakítani a bibliai szenvedéstörténethez, így például az első stáció kezdődhetik az Utolsó Vacsorával, majd így folytatód- hatik: Jézus a Getszemáni kertben, a papi főtanács és Pilátus előtt, megostoro6

81