Szolgálat 53. (1982)

Eszmék és események - A Szentatya Afrikában (R.)

és függetlenül kifejlődnek, nemcsak haladásuk fogja bámulatba ejteni a világot, hanem bölcsességüket és Isten iránti tiszteletüket is átadják a világ többi részének. Hiszen az afrikai ember — és ezt több ízben hangsúlyozta — alapvetően spirituális beállítottságú.

A szombati napot a pápa az ibók között töltötte: Enugu és Onithsa városában. Előző helyen volt az ünnepélyes fogadtatás, az utóbbin pedig, a város peremén egy dombon felállított oltárnál, a szentmise. Lényegében minden ho- míliája során, a helyi viszonyok szerint módosítva, ugyanazokra az alapvető dolgokra tért ki: a helyi evangelizáció múltja, jelene, feladatai; a házasság és családi élet problémái a „Familiáris consortio“ körlevél szellemében; a hivők csendes tanúságtétele. Az ebédet a püspökökkel költötte el. — A délután különböző találkozásokkal telt. Roppant szívélyes, közvetlen és hangos volt — mint mindig — a kb. 10 000 fiatallal való összejövetel. „Azért jöttem, hogy bátorítsalak titeket nagy küldetéstekre: hogy egy jobb világot hozzatok létre.“ A Borro- meo Szent Károly kórházban fölkereste a betegeket, öregeket, s megcsókolt egy újszülöttet, aki természetesen a János Pál nevet kapta. Majd az enugui szemináriumba, a világ egyik legnagyobb papnevelőjébe (446 növendék) ment. Hangsúlyozta, hogy a szám nem mehet a minőség rovására. Este visszarepült Lagoszba.

Vasárnap reggel ismét útra kelt, hogy a kadunai parkban bemutassa kereken 3 óra hosszat tartó nagy papszentelő miséjét. A szentelendőkhöz intézett beszédében a papi hivatás lényegét fejtegette, ami mindenekelőtt: szolgálat. „Krisztus gyöngédségét nyilvánítjátok ki az embereknek“ — mondotta a leendő papoknak. A hosszú szertartás végén még volt ereje az Angelus és az Egyház Anyjához szóló felajánló ima elmondásához (mindegyik országot így ajánlotta Máriának a mise végén), s áldása ünnepélyes lassúsággal, erőteljes hangon ölelte át a tömeget. Sőt utána még kedves rögtönzött megjegyzéseket is tett. A lelkesedés persze mindig akkor hágott legmagasabb fokra, amikor az egyes néger nyelveken üdvözölte a híveket.

Délután a Szent József székesegyházban a világiakkal találkozott. Egységük a papsággal és hitvalló életük a siker elengedhetetlen feltétele — mondotta nekik. A laikusok sajátos hivatása a társadalom kovászának lenni. Beszéde második részében külön szólt a katekétákhoz, akiknek Afrikában igen nagy a szerepük. Kiemelte, milyen közel állnak a néphez, s pótolhatatlan hivatást töltenek be. A katolikus nők szervezete is jelen volt, így a Szentatya a nő feladataira is kitért.

Fontos programpontja lett volna ennek a délutánnak a mohamedán vallási vezetőkkel való találkozás. Sajnos, ez — máig sem egészen tisztázott, de mindenképpen rajta kívülálló okokból — elmaradt. Nekik szánt beszédét szükségesnek tartotta a repülőtéri búcsúztatáson, az állami vezetők előtt elmondani, kifejezve nagyrabecsülését, kiemelve a két vallás közös pontjait, és jó együttműködést kérve az egyesektől. Ezeket a szempontokat folyvást szem előtt tartotta útja alatt, mind a nem katolikus keresztények, mind* a nemkeresztények

77