Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Sárosi Judit: Halfmanné

ban nem jönnek rá a rendőrök, bár a feleség agyát átkutatják. Mikor elmennek a pince felé, a férfi a teraszon át eltűnik a leszálló estében.

Még egy példa józanságnak és nagylelkűségnek erre a sajátos, természetfölöttibe merült keverékére: Ugyanez az asszony, aki elgondolhatóan nagyon ragaszkodott hozzá, súlyos tüdőbaja miatt más kórházba kerül. Búcsúzáskor Halfmanné becsületesen bevallja: ő kérte, hogy vizsgálják meg jobban szobatársát, mert aggódott mindkettejük gyermekeiért, akik bejártak látogatóba, hogy elkapják a bajt. — Két hét múlva Mária éjjel álmot lát: volt szobatársa áll az ágyánál, megöleli és eltűnik. Azonnal megérti az álom jelentését, és hangosan kiáltozni kezd: „Imádkozzatok, imádkozzatok, St.-né éppen most halt meg!“ Mindenki hitetlenkedik, hiszen a hírek szerint az asszony jól van. Másnap mégis felhívják a másik kórházat: a beteg pontosan abban az órában halt meg.

A második hosszú kórházi tartózkodás után egy időre Mária állapota otthon ismét válságosra fordul. A második világháború kellős közepén vagyunk. Súlyos szívgörcsök után mindenki a beteg halálát várja. A plébános feladja a szent- kenetet (hányadszor már?), az orvos bead egy injekciót, és azt jósolja, hogy most csendben, örökre el fog aludni. Ekkor Mária „egy szép, csodaszép asz- szonyt“ lát maga mellett, aki odaint neki, annak jeléül, hogy meg fog gyógyulni. Természetesen azt hiszik, hogy lázálmában beszél. Másnap — első péntek van — hallja a harangszót, fölkel, összekeresi ruháját, és lassan, keservesen, de mankó és bot nélkül átballag a szemben levő templomba a szentmisére. Mikor a pap az áldoztatórácsnál látja, úgy megdöbben, hogy hajszál híja nem nyújtja neki az Úr testét. Azt gondolja, egy haldokló utolsó, félig öntudatlan fellobba- násáról van szó. De Halfmanné semmi jelét nem mutatja a haldoklásnak. Az ápolőnővér a konyhában találja, amint tejlevest főz, sőt már a pincében is volt, és savanyúkáposztát hozott föl az ebédhez. Persze ágyba parancsolja. „Hát ha ezt mondja, jó. De akkor főzze meg maga a levest, és készítse el a káposztát is" — feleli az asszony.

Az orvos fejcsóválja állapítja meg, hogy a szív ugyan nincs rendben, de a pulzus normális. — Ettől a naptól kezdve Halfmanné ismét elvégezte a házimunkát, ki is járt a házból, lassan, nehezen, de járt. A háború közben bevégződött, és következményei még csak súlyosbították a család amúgyis nyomorúságos anyagi helyzetét. Előfordult, hogy még egy morzsa kenyér sem volt a házban. Mária azt indítványozta gyerekeinek, hogy éjjeli imádási órában kérjenek kenyeret Istentől. A 11 éves Jancsi beleegyezett, és 11 -tői 12-ig hősiesen kitartott anyja mellett térdelve az imában. Végül megjegyezte: „Mama, igazán örülök, hogy eltelt az óra. Kapunk holnap kenyeret is?“ „Igen, Jancsika, kapunk!“ A fiú bizalommal lefekszik, míg anyja tovább imádkozik. Reggel elmeséli az esetet a segíteni jövő nővérnek, aki sokallja az istenkísértésnek látszó bizalmat: félti a gyerekek hitét. Azok éhesen, de várakozással eltelve mentek iskolába, és délben majd keserves csalódás várja őket! pyorsan elhatározza, hogy elmegy egy közeli házba, és legalább két karaj kenyeret kér nekik. Csakhogy míg odajár, beállt Halfmannénak egy távoli ismerőse azzal, hogy az éj58