Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“
Gyerekkorunktól kezdve kérdezik tőlünk, mi leszel, vagy mi vagy. Társadalmi szerepünk, teljesítményünk szerint ítélnek meg minket, és jaj nekünk, ha mi is erre vagyunk beállítva, és nem a lelkiismeretünk ítél meg minket. A kérdés nem az, mi vagy, mid van, hanem ki vagy? Nem: mit szereztél, milyen a természeted, hanem: mit tettél a természeteddel és azzal, amit szereztél? Milyen értékek mellett döntöttél? Pénz, dicsőség, kényelem? Ez nem te vagy. Hűség, megbízhatóság, bátorság, okosság, nagylelkűség, együttműködés, szeretet, önfeláldozás, ez te vagy — akár a kancellári szobában, akár a Tower börtönében; ezt még a hóhér sem veheti el Thomas Moore-tól. Az énjével — amíg él — ő rendelkezik; ő választja az értékeit. Mi teszi az embert emberré? A választásai, a döntései, az embernél nagyobb értékekhez — a transzcendens rendhez való kötődése: a személyek és az Isteni Személyek iránti tisztelete. A családi nevelés erre van-e beállítva? Megtanítani a gyermeket, a serdülőt értékeket választani és dönteni? Ideálok szeme elé állításával, hogy a leendő párjában akit keresse, szeresse és tisztelje, és párjának ne a testét, címeit, szerzeményeit adja, hanem azt, a k i (személyét és nem természetét). E nélkül a házasság nem személyi kapcsolat, hanem üzleti, társadalmi, testi kapcsolat. Ha pedig a szeretet egy te egész személyének szól: ebben már benne van, hogy egész téged akarlak egész életedre szeretetben szolgálni, mert te te vagy. „Tisztellek testemmel“, ezt csak egy életre lehet mondani. Aki időre, föltételesen adja magát, nem kötelezi el magát a másik személye mellett, nem fogadja el őt s z e m é I y i értéknek. Meghazudtolja a házassági egyesülés aktusát, amely a személyek idő felett álló, erkölcsi rendbe tartozó egyesülését fejezi ki. Az emberi szexualitás értelme a szeretet-kommunikáció, állapítottuk meg az emberi és állati (testi) szexualitás különbségét vizsgálva. A szexualitást a személy oldaláról nézve csak azt tesszük hozzá: a szeretet-kommunikáció nem teljes, nem a személynek szól, nem idő felett álló érték, ha a másik testi egészségétől függ, ha az elkötelezettség és a hűség nem egy életre szól. Ha nem ez a helyzet, az aktus nem a személyi síkon történik, nem egész és nem egészséges. Ha a mi saját emberideálunk nem a szabad választásra és döntésre van beállítva; ha a gyermekeinktől azt várjuk el, hogy valamire vigyék, és nem azt, hogy valakik legyenek; ha nem az igazság, becsületesség, igazságosság önzetlen szolgálatát várjuk el tőlük: ne csodálkozzunk, hogy a szerelmet el tudják képzelni valódi szeretet nélkül is, mivel nem egész személyüket viszik és adják a házasságban, és nem tudnak életreszólóan szeretni; házasságuk rövidesen örömtelen, egész-ségtelen lesz. És a társadalom is egészségtelen lesz, ha a alapsejtjével, a családdal és a házasság központi magjával, a házas egyesüléssel baj van: nincs benne az egész ember minden vonatkozásával. I A szeretet civilizációján kell dolgoznunk. (VI. Pál kifejezése, amelyet II. János Pál is szívesen használ.) Nem más ez, mint a férj és feleség szeretetének kiára32
