Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A középkorú ember válsága

bosszúállás eltűnik szívéből, és felszabadultan tör a „messzefénylő szabad jövő felé“.

A mi életünk végkifejlete talán nem lesz olyan drámai és tragikus, mint Radnótié volt. Mégis, más-más körülmények között, „egy vad hajnalon“ mindegyikünk majd arra ébred, hogy „minden összeomlott“; a kardos angyal többé nem védi az életét. Mindegyikünknek mást jelent az a „kis holmi“, amit el kell hagyni, az a „minden“, aminek össze kell omolnia ahhoz, hogy könnyű léptekkel elinduljunk az Isten jövője felé... Nemcsak az anyagi javakhoz való ragaszkodást kell feladnunk. A szellemi javak kisajátítása éppúgy megöli bennünk a lélek örömét és fiatalságát. így pl. egy tanárnak fel kell adnia azt az illúziót, hogy a tudás kincsesbányájának a birtokosa, s abból osztogat kénye-kedve szerint tanítványainak. Ha ráébred, mekkora hazugságot takargat ez a magatartás, és elindul, hogy ő is tanítványaival együtt keresse és szomjazza az igazságot, egyszerre sokkal szegényebb és boldogabb lesz. A papnak is rá kell döbbennie, hogy Isten kegyelmét nem szuverén módon osztogatja (hiszen a szentségek gyümölcsöző vételéhez is kegyelemre van szükség), hanem annak a Léleknek a szolgája, aki „ott fúj, ahol akar“. Ha a kisajátító, önző birtoklás minden formájáról le tudunk mondani, „megújul lelkünk ifjúsága“. Congar szavaival:

A lelki fiatalságnak ellensége ez az ige: birtokolni. A fiatalság szegény és tudja, hogy szegény. Mindaz, ami birtokossá tesz, csökkenti és gyengíti fiatalságunkat. Ki nem látja, hogy a kielégült birtoklás állapota elűzi a lélekből mindazt, ami a fiatalságot jellemzi: a vidám gpndtalanságot, a rutin és a megalkuvó kényelemszeretet megvetését. Középszerű dolgokat birtokolva a lélek nem tud kinyílni többé a nagy ideáloknak, melyek valóban lelkes önátadást érdemelnek, s ezzel az ifjúság leglényegesebb képességét vesztette el.

De ki nem sejti, hogy egyedül Isten az az élő ideál, aki szüntelenül megújíthatja fiatalságunk lendületét; s ki nem érzi, hogy egyedül a szentek valósították meg maradéktalanul a lelki fiatalság programját? Valóban ilyen mélyen kell keresnünk a szüntelenül újjászülető ifjúság forrásait. Jól írta Szent Ágoston, ez a lelkes tanító: „Quaerite, o juvenes, Christum, ut juvenes maneatis. Fiatalok, keressétek Krisztust, hogy fiatalok maradjatok!“

(„La jeunesse d'äme“ a Les voies du Dieu vivant c. kötetben)

Ezen az alapvető megtérésen túl nem szabad elhanyagolnunk egy csomó természetes eszközt sem arra, hogy új életet kezdjünk. Pontosabban: a belső átalakulásnak át kell formálnia életünk egész konkrét valóságát. E természetes eszközök közül elsőnek említjük meg érzékszerveink újrafelfedezését. Nemcsak imaéletünk, hanem egész életlátásunk megújulását segítheti ez elő. A modern ember érzékszerveit és értelmi képességeit elsősorban arra használja, hogy maga alá gyúrja, saját szolgálatába állítsa az anyagi világot. Minden abból a gyakorlati és gyakran önző szempontból érdekli: hogyan lehet ezt a dolgot felhasználni. Ha erdőben jár, azon töpreng, hogyan tudná a, fákat a legjövedelmezőbben kitermelni, ha a hegyeket vizsgálja, a bennük rejtőző ásványanyagok hasznosítására gondol. Érdekes, hogy még a természet kizsákmányolása ellen

16