Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Belon Gellért: A felnőtt ember imája

be és bajokba is elmerülten, azt bemutatja a lator példáján, akinek egy sóhajára az örök kárhozattól való megszabadulást, illetőleg a paradicsomba való bejutást ígérte.

Mi hozzászoktunk gyermekkorunkban ahhoz, hogy a Miatyánkot egyvégben mondjuk el. Szóbeli imáink, liturgikus könyörgéseink mintájára nem tudjuk elképzelni, hogy a kérések mindegyike is egy—egy önálló ima, amit alkalom adtán, sőt életünknek ill. napjainknak nagyobb részében mondani lehet, illetőleg kell, mégpedig úgy, ahogy az adott életkörülmények megkívánják. Ezekkel a fel-felsóhajtásokkal nem szakad meg a munka menete, nem kell külön pozitúrát fölvenni, sem ünnepélyes szavak ünnepi hanghordozását hallatni. Körülbelül úgy, mint ahogy Jézus tette Názáretben.

Názáretben a felnövekvő Jézus nemcsak hogy semmi csodát nem tett az apokrif elképzelésekkel szemben, de még a vallásosságnak feltűnő vagy kiemelő formáit sem gyakorolta. Például ha a zsinagógái istentiszteleten föltűnően szépen tudott vagy szokott volna imádkozni, később — nyilvános működésekor — erre visszaemlékeztek volna. Vagy ha prófétai ihletésű szavakat mondott volna ennek is, annak is, vagy bonyolult esetekhez „okosan“ hozzászólt volna és olyasformán viselkedett volna, akire fölfigyelnek az emberek. De nem, mert amikor nyilvános működését elkezdve visszatért Názáretbe, kérdezgetik: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatévő ereje? Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja?, ... Honnét vette hát mindezeket?“ (Mt 13,54) Kegyelmi fölszereltségének és emberi zsenialitásának különös jeleit nem árulta el. Az embereknek nem tűnt föl, csak a mindennapok munkájába és szűkre szabott életkeretbe alázta magát. így szentelte meg a szürkének látszó életet. Nyilván ezért megy fel Názáret csillaga a modern keresztény szellemiség egén. És mondhatnánk, hogy gombamódra támadnak testvéri alakulatok és csoportok, amelyek Názáretet vallják életformájuknak; életcéljuknak pedig a mindennapi profán élet megszentelését.

Rónay György Szegény jó Hanuszákné c. novellájának hőse mosónő, és azzal válik szentté, hogy úgy mossa mások szennyesét, „mint ahogy Szűz Mária mosta az Úr Jézusét és az apostolokét“. Nyilván ez lesz a jól fölfogott felnőtt imádságnak is az eredménye, hogy a vízvezetékszereléstől kezdve a mezei munkákig, a szellemi munka idegfeszítő lázától a betegápolásig minden mozdulatunk Istenben legyen az apostol tanítása szerint: „Tehát akár esztek akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére“ (1Kor 10,31).

így lesznek életünk mozzanatai az időnként rávillanó vallásos tudat szikráitól imádsággá, imáink pedig életté, a felnőtt keresztény ember életévé.

12