Szolgálat 52. (1981)
Halottaink - Msgr. Gere Vince (Hálás tanítványa)
Msgr. GERE VINCE (1894—1981) A szabadkai egyházmegye köztiszteletben és szeretetben álló nesztora a zentai Felsőhegyen született 1894. júl. 14-én. Teológiai tanulmányait Kalocsán végezte, 1917- ben szentelték ott pappá. Több helyen káplánkodott: Bajaszentistvánon, Óbecsén, Kanizsán, Adán, Zentán. Itt a gimnáziumban hittanár volt, majd Zomborban is. 1930— 1941-ig zentai adminisztrátor. Már itt is megmutatkozott kiváló tehetsége. A legnehezebb időkben megszervezte a zentai szegénykonyhát, ahol sok árva gyermek felnevelkedett. 1941-ben áthelyezték a szomszédos Adára. 1981-ig itt működött. Élete 87., papsága 64. évének betöltése s hosszú és súlyos betegség után, amelyet példaadó türelemmel viselt, a haldoklók szentségeinek felvételével megerősítve, szinte észrevétlenül cserélte fel földi zarándokéletét az örökkévalóval. Nehéz méltatni öt sokoldalú nagysága miatt. Gazdag lelki életét, apostoli lelkületét kegyelettel fogják őrizni elsősorban a gyermekek; kispapjaí, akikért sohasem szűnt meg imádkozni (az ö idejéből kb. 35-en jelentkeztek papi hivatásra); a betegek, akiket fáradhatatlanul látogatott; a szegények, akiket mindig önzetlenül felkarolt; az énekesek, akiknek többszólamú énekeket komponált s egy kis daloskönyvet is kiadott; a felnőttek, akikhez mindig volt jó szava, szinte velük lélegzett, úgy ismerte híveit. Betegágyán is együttérzett a szegényekkel, ablaka alatt gyakran megjelentek, és az ablakon át ki-ki nyújtotta adományait. Soha nem ismert fáradtságot. Vezérszava a három „T“ volt: Több telik tőlem! Életmódja egyszerű és igénytelen volt, szabadságra sohasem ment, még csak rádiót sem tartott. Idejét imával töltötte. Nagy Szüzanya- és Kis Szent Teréz-tisztelő volt. Irodalmi tevékenységet is fejtett ki. Paptestvéreinek utolsó napjaiig küldte homíliáit. Még halálos ágyán is verseket és gondolatokat diktált az őt ápoló nővérnek. Tevékeny szervezője volt a Szarvas Gábor nyelvművelő napok megindításának Adán, ami most már nemzetközi szinten folyik. Msgr. Zvekanovió Mátyás megyéspüspök temette júl. 15-én és mondott érte gyászmisét, koncelebrálva számos paptestvérével. Az adai plébániatemplomot megtöltötték a hívek, akik még egyszer eljöttek köszönetét mondani neki. Hálás tanítványa Egyéniségét hadd jellemezze néhány részlet abból a sűrűn gépelt 3 oldalas levélből, amelyet két évvel halála előtt, 1979 Szent József napján írt boldogult Marosi Atyának: „A legutóbbi Szolgálatban nagy érdeklődéssel olvastam korunk néhány gondolkozójának vázlatos bemutatását, akik újszerű meglátásokkal próbálják megközelíteni teremtett világunk Isten-képét, örök témánk ez. Nemcsak Szt. Ágoston igaza miatt, hogy természeténél fogva nyugtalan az emberi szív, míg meg nem talál Téged, Istenem! Hanem a mi felelős lelkipásztori küldetésünk miatt is, akik mohón szomjazunk minden tapasztalatcserét, amely az elvesztett vagy veszni indult bárányát nyomozó Jó Pásztor témakörébe vág. A most olvasottak közül legérdekesebbnek épp a legrövidebbet találtam: Bemard Lonerganét. Szerinte a természetet mind jobban érthetővé teszik a tudósok. De kérdezzük: Mi teszi a természetet érthetővé? Az, hogy egy „Értelemből“ forrásozik. „Azt az értelmet, amely a világ érthetőségének gyökere, nevezzük Istennek.“ Tulajdonképpen ez sem egészen új, eredeti meglátás. Ha nem is el gondol koztatób- ban, de részletesebben és szinte meghökkentő alázattal ugyanezt találjuk a relativitás- elmélet atyjának, Einsteinnek vallomásában is: „Lényegesen minden vallásban az a fölismerés rejlik, hogy létezik egy olyan valaki, akit sohasem leszünk képesek teljesen megérteni, bár érezzük, hogy valóban létezik. Mégpedig olyan bölcsességben és szépségben, hogy a mi gyönge képességeink csak primitív módon foghatják fel. Ebben az értelemben én magam is mélyen vallásos ember vagyok. Elfogadom az örök élet titkát, megsejtem és elismerem a fennálló világmindenség csodálatos fölépítését, — és alázatosan arra törekszem, hogy legalább egy parányi részét felfogjam annak az Értelemnek, amely a természetből megmutatkozik." .» 95
