Szolgálat 52. (1981)
Könyvszemle - Gyökössy Endre két könyve (S. M.)
beszédek kerülnek sorra, lényegében végig Dillersberger Máté- és Lirkácsjkommentár- jára támaszkodva. Nem hallunk itt olyan alapvető dolgokról, mint pl. a főparancs, az ellenségszeretet vagy a szolgálat törvénye (utóbbi aztán a lábmosásnál kerül elő egy idézet erejéig). A III. k. örvendetesen sokat merít a zsinati határozatokból (a II. csak két idézetet vesz belőlük), a Szentléleknél Suenens és Mühlen, az Egyháznál Newman műveiből, a szentségeknél a „teológiai kiskönyvtár“ köteteiből. Sajnálattal nélkülöztük a házasság szentségénél az Opus Mystici Corporis kiadó idevágó nagyszerű kiadványait. Ezeket idézve sok mindent talán vonzóbban lehetett volna megfogalmazni. A születésszabályozásnál világosan jelezni kellett volna az Egyház álláspontját, a válás és második házasság nagy problémája mélyebb kifejtést igényelne. — Az Eukarisztia fejezete (sajátos módon decemberre hagyva) itt csak a szentmiséről szól, de így is elkerülhetetlen az átfedés a II. kötettel. Nem lett volna jobb ezt a témát egységesen itt tárgyalni? Igaz, átfedés magán a köteten beiül is található (pl. IV. 15/VI. 16, vagy V. 29/VII. 29). — Hogy a Titokzatos Test képe az Egyház „igazi meghatározása", az egy kicsit merész kijelentés. A Zsinat jóval óvatosabban azt mondta, hogy az Egyház lényegét csak megközelíthetjük mindenféle hasonlattal. Ha valamelyik képet kiemelte, az inkább az „Isten népe“ volt. Ez is címe ugyan itt egy fejezetnek, de abban inkább az Isten Országáról és a hierarchikus felépítésről olvasunk, a világi hivők szerepének négy nap jut a végén, igaz, hogy itt maga Cserháti püspök a kommentátor. De ha már egy világiaknak szánt munkában egy teljes hónapot szenteltek az egyházirendnek (ugyanakkor, amikor a gyónás és a betegek szentsége együtt foglal el egy másikat), akkor lehetett volna pl. a papság teológiáját inkább „alulról“, a hivők felöl szemlélni. Ezt Bán Zoltán érdekes és hangulatos keresztútja sem pótolja. A laikusokra vonatkozó teológiából legtöbbet talán a Szentlélekből való élet igen kiegyensúlyozott és gyakorlati taglalása ad. örömmel látja az olvasó a pontos idézési technikát, mert bizony más kiadványokban a „ . . . nyomán“ jelzés sok mindent takarhat és olykor takar is. Két megjegyzés: Kívánatos lenne a zsinati okmányokat egységesen az új kiadásból idézni. A 199/200. o.-on hozott két szöveg forrása pedig: Igeszolgálat életfordulókon (nem: évfordulókon). Reméljük, hogy az érdekes és sok munkával járó vállalkozás tovább fejleszti Isten magyar népének hittani műveltségét és hivő öntudatát. R. Dr. Gyökössy Endre: Magunkról — magunknak. 19782, 143 o. — Együtt a szeretetben. 1981, 144 o. Kiadó: Református Sajtóosztály, Budapest. „A szerző nemcsak igehirdető, használni és segíteni akaró hivő lelkipásztor, eredményes lelkigondozó, hanem korszerűen képzett pszichopedagógus is, aki mint tudományának kutató-professzora, egyformán jól tájékozott a mélylélektan és a valláspszichológia, valamint a fejlődés- és neveléslélektan területén." Amellett „sohasem veszíti el a kapcsolatot a mindennapi élet realitásával.“ így jellemzi az előszó az előttünk fekvő, ízléses kiállítású két könyvecske szerzőjét és jellegét. A „Magunkról — magunknak“ az önismeret elmélyítésére és más személyiségek jobb megközelítésére szolgál. Olyan kérdéseket vesz röviden sorra, mint: test és lélek; a félelem; a „lelki görcsök“, köztük a kisebbrendűségi komplexus; a kivetítés; a szerep- és az árnyékszemélyiség; férfi és női pólus; kifelé és befelé élő ember; akarat és érzelem; a magányosság; az agresszivitás; a szenvedély és a szenvedés; bonyolultság és egyszerűség. (A felsorolt fejezetcímek többnyire szakkifejezések igen jó és érthető magyarításai.) A zárófejezet külön kérésre a meditációról szól. A tudományos irodalomra utaló jegyzetek és ábrák függelékben találhatók. Az „Együtt a szeretetben“ tárgya a gyermeknevelés. Az alapkérdések megvilágítása után (a gyermek, a szülő, a hit és evangélium, a család viszonya a társadalomhoz) 89
