Szolgálat 52. (1981)

Könyvszemle - Bánk József: Jézus közelében (Kerny G.)

az egyházi szövegekében a király. További idevágó forrásanyagot közöl Fodor Adrienne (László-legendák XV-XVI.sz.-i magyarországi breviáriumokban). A Mezey mutatta úton megy tovább Madas Edit a Karthauzi Névtelen Szt. László ünnepi beszédének forráselem­zésével. Kumorovitz L. Bernát „Szent László vásártörvénye és Kálmán király pecsétes cartulája“ cím alatt Gut-Keled nembeli Márton ispán, a csatári monostor alapítója vég­rendeletének egy passzusát elemezve jut igen fontos jogtörténeti eredményekre. Gerics József tanulmányának címe, „Judicium Dei a magyar állam XI. századi külkapcsolatai- ban“, alig sejteti lényegbe vágó megállapításait a pápák és császárok magyar politiká­jának eszmei hátteréről. Török József cikke: „Szent László liturgikus tisztelete“, a ki­rály egyházi utóéletét tekinti át a kanonizációtól kezdve, és közli függelékként a fon­tosabb szövegeket is. Lukács Zsuzsa nagyszabású áttekintése, „A Szent László-legenda a középkori magyar falképfestészetben", a címmel ellentétben figyelembe veszi a többi műfajt is, és nemcsak Vargyas Lajos bevezető cikkét egészíti ki és „illusztrálja“, ha­nem igyekszik feltárni a történelmi-társadalmi hátteret is. Épp ezért sajnálatos, hogy — mint a bántornyai legenda Aquila Jánosnak tulajdonlása és 1383-ra datálása mutat­ja —, a magyar művészettörténeti kutatás még mindig nem használta fel az utolsó 40 évben Jugoszláviában megjelent idevágó fontos tanulmányokat, amelyek alapján, többek közt, a sorozat társadalmi háttere is tisztázható lenne. Nyilván „síovenica non ieguntur“. Marosi Ernő „Magyarországi művészet Szent László korában" cím alatt jóval többet nyújt egyszerű összefoglalásnál. H. Kolba Judit „Szent László alakja a középkori ötvösművészetben“ című gondos összeállításából különös módon kifelejtette Nagy Lajosnak az aacheni dómkincstárban őrzött két díszes címerét, amelyeknek építészeti oromdíszében István és Imre között László király foglalja el a főhelyet. Szent László leánya, Piroska-Eiréné konstantinápolyi mozaikképéről írva Wehli Tünde a szokásos formai és történeti szempontokon túl figyelemre méltó elemzését adja a kép feltehető rendeltetésének ill. funkciójának. A képmellékletek jól kiegészítik a szövegeket, de a színes reprodukciók gyengén sikerültek. Az egész kötet nem lehet tömegek olvasmánya, de bizonyos, hogy szak­emberek nemzedékei fogják haszonnal forgatni. Az új sorozatnak tehát nemcsak biztató kezdete, hanem maga már mértékadó, példát mutató kész teljesítmény. Csak így tovább. Bogyay Tamás Bánk József: Jézus közelében. Szent István Társulat, Budapest, 1981. 658 o. A mű elsősorban a papok lelkiségével, életével és a papi szolgálattal foglalkozik. Tartalmaz elmélkedési anyagot egyháziaknak, valamint lelkiolvasmányt világiaknak is. Továbbá segítséget nyújt a szentbeszédekre készülőknek. Olvashatunk a könyvben pápai megnyilatkozásokat. Ezeken kívül a szerző közöl néhányat azokból a beszédeiből, amelyeket mint dékán a Hittudományi Karon és később a Hittudományi Akadémián tartott. Bőven merít a forrásokból. Hangoztatja is vezérelvét Pázmány Péter ismeretes val­lomása nyomán: „Magam gondolatait és ujjamból szopott dolgokat nem írok.“ Ámde a források kiválasztása már egyéni munka, és amikor a II. vatikáni zsinatot, VI. Pál és II. János Pál pápát, valamint Faulhaber bíborost szólaltatja meg a könyv lapjain, akkor tanúságot tesz arról, hogy a korszerűség és az egyházhűség harmonikus összehango­lására törekszik. Munkájában arról is gondoskodik, hogy Mayer Miklós volt esztergomi spirituális elmélkedései ne menjenek feledésbe. „Az egész Egyház hőn óhajtott megújulása nagy részben a papság Krisztus Leikétől áthatott szolgálatán múlik“ —, ezt hirdeti a II. vatikáni zsinat (Optatam totius dekré­tum előszavában). S szerzőnk főtémájával ennek az egyik legfőbb zsinati törekvésnek megvalósulását segíti elő, vagyis annak a célnak az elérését, amelytől függ a zsinat­87

Next

/
Thumbnails
Contents