Szolgálat 52. (1981)

Eszmék és események - A Szent Erzsébet-jubileum külföldön (S. M.)

irgalmasság cselekedeteivel a keresztény élet teljességét valósította meg, s mindenkinek szerető szívű anyja lett az ínségben. De más erények is ott tündököltek benne: Szent Ferenccel vetekedett a szegénység szeretetében, lemondott saját akaratáról. Szent elhatározásaitól semmiféle támadás nem tudta eltéríteni. Élete ragyogó példa volt kortársainak, de a mai ember számára is van mondanivalója: figyelmeztet arra, mi az elsődleges, az örök érték. Ma sem lehet eléggé ajánlani a keresztény szeretet kötelességeit és az élet tanúságtételét. — A levél aug. 20-án kelt.

Az NSZK katolikusai Marburgba, Erzsébet sírjához zarándokoltak, az NDK- beliek pedig az erfurti dómba, ahol 1236-ban szentté avatási bulláját kihirdették. (Maga a szentté avatás 1235-ben, tehát halála után négy évvel ment végbe Perugiában!) Mindkét helyen ott volt Lékai László bíborosprímás is. Marburg- ban ő celebrálta az ünnepi szentmisét, amelyre a püspök vendégként meghívta Kürtös András jelenlegi sárospataki plébánost is. Erfurtban König bécsi bíborosérsek volt a főcelebráns. Lékai prímás beszédet mondott. Többek között hivatkozott az erfurti dóm csodálatos szobrára, a „Gyertyavivő“-re, amelyet Erzsébet sugárzó alakjával hozott kapcsolatba. (Egyébként ez a szobor a Szolgálat munkájának emblémája is!) — A Kelet-Németországban élő 1 300 000 katolikus közül kb. 50 000 vett részt, öt különvonatot indítottak. „Egymást keresni“ és „Másokért élni“ jeligével különféle rendezvényeket tartottak a hét folyamán. Elküldte képviselőit az evangélikus egyház is. Ök azután nov. 17-én, Erzsébet halála napján ünnepelték emlékét Eisenachban. Ez a közös ünnep nagy jelentőségű, és mintegy jóvátétele annak a szomorú eseménynek, hogy a reformáció viszályai idején feltörték Erzsébet marburgi sírját, és eltávolították onnan csontjait.

Viszont ugyanebben a században, 1571-ben született Aachenben Apollonia Radermecher, aki Erzsébetet példaképül választva, életét a szegényeknek és betegeknek szentelte. A ferences harmadrendi szabályok alapján 1622-ben létrehozta az „Erzsébet-nővérek“ (Elisabethinen) szerzetesközösséget. Németországból átjöttek Ausztriába, Grácban, majd 1710-ben Klagenfurtban alapítottak kolostort. Mindenütt mint betegápolók dolgoznak. A klagenfurti kórház négy ággyal indult, ma három emeletes, modernül berendezett épület, 185 ággyal. Fennállásuk 200. évfordulóján még Kanadába is ki tudtak küldeni három nővért. Az ottani település hamarosan önállósult és tovább terjedt. A klagenfurti nővérek az idén kettős jubileumot ünnepeltek: védőszentjükén kívül egyik nagy jótevőjük, Mária Anna főhercegnő (Mária Terézia legidősebb lánya) hozzájuk érkezésének 200. évfordulóját. A főhercegnő anyja halála után végleg náluk telepedett le, s nemcsak bőkezűen segítette a kolostort, hanem jelenléte a feloszlatástól is megóvta II. József idejében.

Annak az érdekes kiállításnak, amelyet a nővérek az ősszel rendeztek, legnagyobb büszkesége Szent Erzsébet két ruhadarabja. Az egyik egy palást. A másik még sokkal többet mondó: egy darabka durva vászon, rajta a hitelesítő pecsét, s mellette a felírás: „Vera particula interulae Sanctae Elisabeth Land70